A Szentmise rendje nyolc nyelven (Budapest, 2017)
Előszó
ELŐSZÓ Hálás köszönetét mondok a Szent István Társulatnak a felkérésért, hogy bemutassam a nagyközönségnek ezt a misefüzetet, amely nyolc nyelven tartalmazza a szentmise liturgikus szövegeit. 40 évnyi papság és 35 évnyi szentszéki diplomáciai szolgálat után - amelynek során 25 országban volt alkalmam dolgozni - tanúsíthatom, milyen értékesek az ilyen misefüzetek. Gyakran kellett a föld olyan pontjain dolgoznom, ahol különböző nyelvek élnek egymás mellett. Ilyenkor ahhoz, hogy jobban részt tudjak venni az ország liturgikus életében, egy ideig egy már ismert nyelven kellett végeznem a liturgiát. A misekönyvből készült efféle hordozható kiadásoknak manapság különös jelentőségük van, mivel a turizmus, az üzleti és a politikai kapcsolatok miatt egyre nagyobb mértékű az emberek mozgása, nem is beszélve a hívőknek a világ különböző tájain megrendezett nagy találkozóiról a Szentatya lelkipásztori útjai vagy egyéb vallási jellegű nemzetközi összejövetelek alkalmával, amelyek egyre gyakoribbak az egész világon. Az ilyen kiadványokat nagy örömmel használják a Diplomáciai Testülethez tartozó katolikus kollégáim, és gyakran kérdezik tőlem, hogy hol juthatnának hozzá ilyenekhez. A jelen misefüzetnek nagy előnye, hogy a szentmise szövegét latinul is tartalmazza, vagyis azon a nyelven, amelyen a szentmise hiteles szövege megjelent. Minden modem nyelvű szövegnek a Római Misekönyv latin szövege a mintája. Tehát megállapíthatjuk, hogy a szentmise liturgiájának egyformának kell lennie az egész világon. Különösen is hangsúlyozza ezt a megállapítást XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában, amelyet éppen ma tettek közzé. A dokumentum 37. pontjában a pápa kiemeli: „Mivel tehát az eucharisztikus liturgia lényege szerint actio Dei [Isten cselekménye], amely a Szentlélek által bevon bennünket Jézusba, alapja nem a mi önkényes intézkedésünktől függ és nem követheti a pillanatnyi divat változásait.” A dokumentum ezután aláhúzza, hogy „az ars celebrandi a liturgikus előírások teljes egésze iránti hívő engedelmességből fakad...” (38. p.), és hangsúlyozza, hogy a liturgikus ünneplés harmonikus egységét egyházmegyéjében a püspöknek kell biztosítania, kezdve a székesegyházban az ars celebrandi teljes megtartásával bemutatott liturgikus ünnepségekkel (vö. 39. p.). A liturgikus előírások e betartásának és alkalmazásának a Római Misekönyv Általános Rendelkezései és a Szentmise Olvasmányrendje által előirányzott hatályos szabályok megtartásán kell alapulnia (vö. 40. p.). Remélem, hogy az idézett Sacramentum caritatis szinódus utáni buzdítás méltó és gyors elfogadásra talál Magyarországon. Meg kell ugyanis állapítanom, miután az ország oly sok fontos közösségében és székesegyházában celebráltam szentmisét, hogy az említett liturgikus dokumentumokat Magyarországon nem mindig ismerik, főként pedig nem tartják meg egységes módon. Szeretném kifejezni őszinte nagyrabecsülésemet e misefüzet szerkesztőinek, és kívánom, hogy a kiadvány járuljon hozzá a magyarországi eucharisztikus ünneplések méltóbbá tételéhez és ahhoz, hogy jobban megegyezzenek az egyetemes Egyház liturgiájával. Budapest, 2007. március 13. Juliusz Janusz érsek Magyarország Apostoli Nunciusa