A váradi regestrum. Értelmezi Kandra Kabos (Budapest, 1898)
A kiadó nyilatkozata
IV Nem régiben történt, hogy a Szent-István-Társulat kebelében felállított „Tudományos és irodalmi Osztály“ tagjául választott. Köszönő viszonzásnak a Váradi Regestrumot szánván, egy füzetnyi előtanulmány és mutatvány kíséretében ajánlkoztam annak értelmezésére. Az Osztály részéről fölkért bíráló a Regest rum értelmezett kiadását nagyon kívánatosnak s magamat annak kivitelére alkalmatlannak nem ítélvén, azon kellemetes helyzetbe jutottam, hogy elnöki megbízatással láthattam hozzá a terjedelmesnek Ígérkező munka folytatásához, mely pár év alatt, hála az ég sok irányú kedvezésének, befejezést nyerhetett. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a Regestrum-ban előforduló sok szláv hangzású névnek (dusinik, prauda stb. stb.) magyarázatát, bár tudom, hogy az munkám teljességéhez tartozott volna, nem adtam: mert nem adhattam. Én magam nem bírom a szláv nyelveket s a kiknek szlávistáink közül segítségét kértem, másnemű elfoglaltságuk miatt támogatásomra nem vállalkozhattak, így tehát e tekintetben csonkán maradt dolgozatom s a jövendőre kellett hagynom a föladatot, hogy Regestrum-unk commentálásában ezt a — reméllem, nem nagy és nem döntő fontosságú — hiányt kipótolja.“ Ezek után a kiadó Tud. és irodalmi Osztálynak kevés, de annál kedvesebb a mondani valója. Egyik az, hogy e nagy terjedelmű szakmunka birálójáúl Dr. Pauler Gyulát, jeles tagtársunkat lehettünk szerencsések megnyerni, aki ezen megbízatásban is az őt jellemző nagy lelkiismeretességgel járt el, a melylyel csak a mi hálás köszönetünk őszintesége versenyezhet. A másik épp oly megtisztelő szerencse, mely ezt a jelentékeny áldozatkészséget föltételező vállalatunkat