A világi személyek lelkipásztori tevékenységének szabályzata (Budapest, 1986)
Bevezetés
BEVEZETÉS Bár a keresztség szentsége révén minden hívő részesedik az egész egyház küldetésében, Jézus mégis úgy akarta, hogy egyháza építésében a tanítás, a megszentelés és a vezetés szolgálatát kiválasztott apostolai és utódaik lássák el. Az egyház vezetésére rendelt pásztorok feladatuk betöltésére már az ősegyházban igénybe vették apostoli lelkületű férfiak és nők segítségét. (ApCsel 18, 26; Rom 16, 6 kk; Fii 4, 3) Az ősegyház példáját követte a II. Vatikáni Zsinat, amikor úgy intézkedett, hogy a paphiány miatt a püspökök világi személyekre bízhatnak olyan lelkipásztori feladatokat, amelyekhez nem szükséges a papszentelés szentsége. (LG 24.) Az új egyházi Törvénykönyv a zsinat intézkedését megerősítette és szabályozta. A püspököknek ugyan gondoskodniok kell arról, hogy a krisztushívőket felszentelt papok részesítsék lelki gondozásban (213. k.), a paphiány miatt mégis megbízhatnak alkalmas világiakat lelkipásztori feladatok és hivatalok ellátásával a hívek zavartalan lelki gondozása érdekében. (228. k) A Magyar Katolikus Püspöki Kar a növekvő paphiány miatt - emlékezve a magyar egyház régi licenciátusi intézményére is élni akar a világi személyek lelkipásztori kisegítő tevékenységével. A Magyar Népköztársaság Kormányának és a Magyar Katolikus Püspöki Karnak a képviselői által 1985. szeptember 20-án aláírt jegyzőkönyv megadta a lehetőséget a világi személyek lelkipásztori kisegítő tevékenységéhez mind egyházi, mind állami szempontból. Az új lehetőség a lelkipásztori munka új formáit hozza létre, amelynek az eredményessége rendezett kereteket kíván meg, figyelembe véve az egyházi és az állami törvényeket és rendelkezéseket. 3