Adamik Tamás: József Attila: Medáliák című ciklusának szerkezete - A Szent István Tudományos Akadémia Székfoglaló előadásai 9. (Budapest, 2006)
AD AMIK TAMÁS JÓZSEF ATTILA: MEDÁLIÁK CÍMŰ CIKLUSÁNAK SZERKEZETE 1. Ha e kérdéshez hozzá akarunk szólni, figyelembe kell vennünk az eddigi kutatás eredményeit, mert belőlük egyrészt megsejthetjük, milyen megközelítési módok látszanak célravezetőnek, másrészt amit már elődeink fölfedeztek, alapul szolgálhat a továbblépéshez. Mindenképpen meg kell szívlelnünk József Attila barátjának és költőtársának, Németh Andornak vallomásait és megfigyeléseit. E korszak költői elképzeléseiről így vall: „Eszményünk a tömény vers volt, mely nem oldja, nem hígítja fel az élményt, hogy az minden áron - érthető — legyen."1 Majd így folytatja: „1927-ben vagyunk, a Medáliák korában. József Attila művészi eszménye ez időben a ráolvasás s a népdalok együgyü bája. Ezt a két eszményt forrasztja össze a Medáliákban. ... Tartalmuk az olvasó számára rejtett tartalmak - ítélet, valóságokról."2 Az idézett szavakból egyértelmű, hogy nehéz feladat a Medáliákat értelmezni, de nem reménytelen, mert van valamiféle valóságtartalmuk. E valóságtartalommal kapcsolatban Németh Andor egy másik írásában tesz néhány értékes megfigyelést: „Ámde étel-ital az élet esszenciáját jelenti József Attila lapjain, a testi valóságok, az élet teljének egy szóba sűrítését."3 „Egészen közel visznek családi körülményeihez, apró ügyeihez" - írja -, s megállapításait példákkal is szemlélteti: „Barátommal egy ágyban lakom", „gőggel fortyog a bab és 1 NÉMETH Andor, József Attila, Akadémiai Kiadó, Budapest 1991, 88. 21. m. 89. 3 Kortársak József Attiláról. I. (1922-1937), Új Magyar Múzeum. I. 1922-1937. Szerkesztette BOKOR László. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta TVERDOTA György. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987,134. 5