Adamik Tamás: József Attila: Medáliák című ciklusának szerkezete - A Szent István Tudományos Akadémia Székfoglaló előadásai 9. (Budapest, 2006)
Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj, boromként a vetésen vonód], - az ég fölött, mint lent a fellegek, egy cirógatás gazdátlan lebeg s e hűvös varázs húzva, szelíden, szakállamon majd egykor megpihen s vörös fonatján bütykömig csorog jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok (10,1-8). Arisztotelésztől kezdve ismeretes, hogy az ismétlés szerepe a nagyítás, a kiemelés. Nem véletlen tehát, hogy a „szakállam" szót megismétli, mégpedig mindkét esetben sorkezdő helyzetben. Ezzel azt érzékelteti, azt sugallja, hogy szimbolikus jelentőségű számára saját kinőtt szakálla. S valóban a szakáll „a férfiasság, a bátorság és a bölcsesség" szimbóluma.29De nem csekély a bor szimbolikus jelentése sem: a félelmet és erőt ugyanúgy jelentheti, mint a vért, az életet és a halhatatlanságot, s a mindent feloldó vigaszt.30 Költőnk az eléje tett gyógy- szócskával a gyógyító, vigasztaló értelmezését hangsúlyozza. Mindez azt sejteti, hogy igaza van Déry Tibornak és Széles Klárának, akik arra emlékeztetnek, hogy József Attila Franciaországban olykor boldog, vidám volt; e párvers szerint pedig teli férfias erővel. Végül következik az ötödik rész, a befejezés (11-12. darab), amely különleges. Különleges először is azért, mert a 11. darab megváltozott metruméval átvezető részt alkot a befejezéshez, mint a coda a fugában. Míg a ciklus többi darabja gagliardizált felező tízesekben íródott, a befejezést előkészítő 11. verspár felező nyolcasokban készült, és trochaikus lejtésű, Szilágyi Péter szerint.31 Horváth János szerint azonban a felező tízes, amelyet Szabolcsi Bencze a 16. századi gagliarda nevű tánccal egyezte29 Jean Chevalier, Alain Cheerbrant, Dictionmire des symboles, Robert Laffont / Jupiter, Paris 1982,107: „Barbe: Symbole de virilité, de courage, de sagesse." 301. m. 1016. 3i Vö. SZILÁGYI Péter, József Attila időmértékes verselése, Akadémiai Kiadó, Budapest 1971,24,153,155,238,159. 15