Adamik Tamás: József Attila: Medáliák című ciklusának szerkezete - A Szent István Tudományos Akadémia Székfoglaló előadásai 9. (Budapest, 2006)
sziszeg" (Medáliák, 9,1, 5), de mindezt burkoltan, mintegy „borosytánkőbe fagyva" teszi. „A tartózkodás és a szemérmetlenség furcsa öntvényei ezek."4 A Németh Andor kijelölte úton halad Bóka László, amikor felhívja a figyelmet József Attila képeire, s megjegyzi róluk, hogy „keleti miniátorok művészetét idézik," majd megállapítja: „Ez a szemlélet a szó szoros értelmében mitologikus. Akkor is, ha ilyen parányi remekeket fog keretbe, mint ez: „Porszem mászik gyenge harmaton" vagy „jéglapba fagyva tejfehér virág" (Medáliák, 2,1,7). De akkor is, ha ilyen édeni-monumentális: „Elefánt voltam, jámbor és szegény, / hűvös és bölcs vizeket ittam én"5 (Medáliák, 1,1-2). Fodor András emlékeztet a francia szürrealizmus hatására, de hangsúlyozza, hogy ez a hatás csak a szemléleten, „a véletlen felbukkanó jelenségek víziószerű összekapcsolásán érhető tetten". A felidézett tárgyi világ azonban a költő gyekmekkori élményeiből való, például a kis kanász, aki „ríva öleli át / kővé varázsolt tarka malacát" (.Medáliák 2,3-4), a piócahalász, a lebegő gém, a zöld gyík Öcsöddel, az Alfölddel kapcsolatos és a népköltészettel; a „meztéláb" söprő lány, a vashabú vödör, a csámpás sityakú kölykök pedig a proletár élettel.6 Kiemeli továbbá a Medáliákban megmutatkozó „hihetetlen" erőt és gyöngédséget, mely olykor az ellentétek különös feszültségét hozza létre, például a „Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj" kezdetű 10. szakaszban.7 A tárgyi világ megjelenítésének fontosságára utal Tamás Attila is, nyomatékosítva, hogy a tárgyak „életigények és tehetetlenség általános ellentéteit" sűrítik magukba, például a hullani készülő „fáradt alma" (Medáliák, 3,5) . A „kés", a „hullás" nála a pusztulás kifejezője: „a csöngés tompa tóra hull," „kés ónos víz alatt" (Medáliák, 2,6; 4,3). Széles Klára különös fontosságot tulajdonít annak, hogy József Attila 1927 nyarán Franciaországban, nyaralás közben, felszabadult hangulatban öt darabot 41. m. 135. 5 BÓKA László: József Attila. Esszé és vallomás, Budapest 1975 (1947), 86. 6 FODOR András, Szólj költemény. József Attila élete és költészete, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1971,76-77. 771. m. 77. 6