Adamik Tamás: Sanctissima Religio. Vallás- és irodalomtudományi tanulmányok (Budapest, 2012)
IV. Vallás a magyar irodalomban
A szabadság értelmezése az ókortól Rudolf Steinerig 463 „Zeuszon kívül senki sem szabad.”12 Arisztotelész azt is felveti, hogy melyik a jobb a poliszon belül: a politikai élettől mentes teljes szabadság, vagy a polisznak elkötelezett élet? Ő mindkét végletet helyteleníti, és a kettő harmóniáját tartja a legjobbnak.13 A Metafizika előszavában viszont azt is felveti, hogy egyedül a filozófus és a filozófia szabad: „Világos tehát, hogy ezt a tudományt nem valami más haszonért keressük, hanem azért, mert ahogy szabadnak azt az embert mondjuk, aki önmagáért van és nem másért, úgy a tudományok közül is egyedül ez a szabad, mert egyedül ez van önmagáért.”14 Itt merül fel először az a gondolat, amit a sztoikusok átvesznek, és sarkított formában vallanak: „Egyedül a bölcs szabad, mindaz, aki nem bölcs, szolga.”15 Rómában is a libertas a mindenki számára azonos állampolgári jogot jelentette, s amikor ez a császárság alatt csorbulni látszott, a libertas a lelki ellenállás jelszavává vált. Ez az oka annak, hogy Platón és Arisztotelész számára még nem olyan fontos a szabadság, mert az ő idejükben az egyén a polisz tagjaként a polisz védelmét élvezte, ezért a szabadságot politikailag értelmezik, állapítja meg H.-W. Bartsch.16 Ha szabadságról (gör. eleutheria) beszéltek, többnyire az állam nyújtotta szabadságra gondoltak. Platón a Törvények ben ezt írja: „a teljes és minden felsőbbségtől mentes szabadság jóval rosszabb a mérsékelt uralomnál.”17 A Gorgiasz c. dialógusában is azt bizonyítja Szókratész, hogy a túlzott szabadsággal szemben „a józan mértéket tartsuk szem előtt; vágyainkat ne hagyjuk megfékezetlenül, és ne a kielégitésükön fáradjunk, mert az ilyen végtelenül rossz és rablóhoz méltó élet”.18 Az egyénnel kapcsolatban, amikor azt vitatják, mi a legfőbb jó az ember számára, az autarkeia szót alkalmazzák, amely önmagával való megelégedést, függetlenséget jelent. Szókratész így nyilatkozik erről Platón Philébosz című dialógusában: „Nem mutatta-e meg beszélgetésünk, hogy sem az ész, sem a gyönyör nem lehet maga a jó, mert hiányzik belőle a mástól való függetlenség (autarkeia) s az a képesség, hogy elegendő és tökéletes legyen.”19 Arisztotelész a boldog élet meghatározásában szintén utal a függetlenségre mint a boldog élet egyik lehetséges változatára: „Fogadjuk el, hogy a boldogság vagy az erényen alapuló helyes életmód, vagy a független élet, vagy a biztonságra alapozott igen kellemes élet, vagy az élő és holt vagyon bősége társulva azzal a lehetőséggel, hogy megőrizzük és élvezzük.”20 Aiszkhülosz Drámái. Leláncolt Prométheusz, 50. Fordította Trcncsényi-Waldapfel Imre. Európa, Budapest 1962, 116. 13 Arisztotelész: Politika 1325a, 3. Fordította Szabó Miklós. Gondolat, Budapest 1984, 280. 14 Arisztotelész: Metafizika 982b. Fordította Halasy-Nagy József. Budapest 1936, 40. 13 Cicero: A sztoikusok paradoxonjai. Fordította Bollók János. In: Sztoikus etikai antológia. Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a fogalommutatót írta Steiger Koméi. Gondolat, Budapest 1983, 328. 14 Vö. H.-W. Bartsch: Freiheit. In: Theologische Realenzyklopedie. Band XI. W. de Gruyter, Berlin 1983, 505. 17 Platón: Törvények, 698b, in: Összes művei. Budapest 1984, 580-581. Fordította Kövendi Dénes. " Platón: Gorgiasz, 507d, in: összes művei. Budapest 1984, 611. Fordította Péteríyjenő. ” Platón: Philébosz, 67a, in: Összes művek. Budapest 1984, 304. Fordította Péteríyjenő. 20 Arisztotelész: Rétorika, 1,5, 1360b. Telosz, Budapest 1999, 42. Fordította Adamik Tamás.