Adamik Tamás: Sanctissima Religio. Vallás- és irodalomtudományi tanulmányok (Budapest, 2012)
IV. Vallás a magyar irodalomban
470 IV. Vallás a magyar irodalomban 5. A kereszténységgel új erkölcsiség érkezett a világba, azonban az új eszmékben is helyet kapott a szabadság.34 Jakab apostol a keresztény tanítást a szabadság törvényének nevezi: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki természettől kapott arcát tükörben nézegeti. Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt. Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az a maga útján boldogságot talál” (Íjak 1, 22-25). Pál apostol pedig a szabadságot a megváltó szónak értelmezi: „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. ... Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” (Gál 5, 1, 13—15). Egy másik helyen még határozottabban fogalmaz: „Az Űr ugyanis Lélek: ahol az Ur Lelke, ott a szabadság”. (2Kor 3, 17). A kereszténység tehát hangsúlyozza a szabadság eszméjét: Isten szabadságát a teremtésben, a megváltásban. De hangsúlyozza az ember szabadságát is, amely nélkül parancsai és előírásai értelmüket veszítenék.35 A fentebb mondottakból négy gondolatot emelhetünk ki. Mindegyik megnyilatkozó fontosnak tartotta a szabadságot, de valamennyi hangsúlyozta, hogy korlátlan szabadság nem létezik, vagy ha létezik, nem jó. Mindegyik megszólaltatott szerző kiemelte, hogy a szabadságra tanítani kell, de jó szóval, megértéssel. Mindegyik filozófiai irányzat felhívta a figyelmet a szabadság és az erkölcs szoros kapcsolatára. Végül pedig a fenti fejtegetésekből az is nyilvánvalóvá vált - lásd Arisztotelész, Cicero, Horatius, Pál apostol véleményét -, hogy a szabadság értelmezésében és megélésében talán a legfontosabb a szeretet. A „Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” elvben az is benne foglaltatik, hogy saját szabadságunkat addig érvényesíthetjük, ameddig nem korlátozzuk vele mások szabadságát. 6. A szabadság ilyen értelmezésének fényében érdemes szemügyre venni Rudolf Steiner szabadságfelfogását, aki Die Philosophie der Freiheit (A szabadság filozófiája) címen könyvet is írt róla36, s az általa alapított Waldorfischule célja, hogy tanulóit szabadságra nevelje. Frans Calgren ezen iskola nevelési programját kifejtő könyvének az Erziehung zur Freiheit (Nevelés a szabadságra) !< Vö. Freiheit. In: Reallexikon für Antike und Christentum, В. VIII, Stuttgart, 1972, col. 280. skk. ” Vö. J. de Finance: i. m. 96. JS Rudolf Steiner: Die Philosophie der Freiheit. Crundzüge einer modernen Weltanschauung. Berlin, 1894. Én a 15. kiadást idézem: Dörnach 1987.