Ágoston Júlián: A magyartanítás módszertana (Budapest, 1947)

Előszóféle

4 megszokott menetétől és beosztásától. Éppen ezért nem adok minden olvasmányra azonos földolgozási módot. Az anyanyelvet tanító nevelő megtalálja majd a legmegfelelőbb módját annak, hogy elevenné tegye tanítványai lelkében az olvasmányt. Minden olvasmány u. i. sok szempont szerint dolgozható föl. Ha a lehetőségekre csak nagyjá­ból is rámutattam volna, akkor ez a könyv nemcsak unalmas lett volna, hanem végeláthatatlan hosszúságával fölülmúlta volna az összes eddigi vezérkönyvsorozatokat. Az itt-ott megadott szempon­tok tág keretet adnak arra, hogy a magyar nyelv oktatója meg­találja a helyét közöttük, válogathasson bennük tetszése szerint. Az olvasmányanyagban szándékosan nem alkalmazkodtam egyik tankönyv olvasmányanyagához sem. Régi és új tankönyvek olvasmányanyagából szedtem össze a tipikus olvasmányokat. A leg­lényegesebb olvasmányanyag földolgozása éppen elegendő útmuta­tást nyújt azoknak, akik figyelemmel lapozgatják a könyvet. Olvas­mányaink egy része úgyis olyan jellegű, mely nem hagyható el (János vitéz), vagy pedig csak hangulatban, földolgozásban nagyon hasonló­val pótolható (Fehérlófia és egyéb meséink). Távolabbi célom volt, hogy a bővebb anyaggal (ezért szerepelnek mai tankönyveinkből kimaradt olvasmányok is) azoknak is segítségére siessek, akik nem­csak a tankönyvekből merítik olvasmányaikat. Könyvem használ­hatóságát — jól tudom — nagyon emelné, ha sokkal több olvasmányt dolgoztam volna föl benne, erről azonban a mai kiadási nehézségek miatt le kellett mondanom. Az ügyes nevelő így is megtalálja benne mindazt, amire szüksége van, amit használhatónak tart a maga szem­pontjából. Tisztán-pusztán útjelzés akar lenni, azt szeretné elmondani, hogy így is lehet tanítani. Minél változatosabb, minél szélesebb skálájú és minél színesebb az olvasmányok földolgozása, annál jobban megközelíti a célt : a magyar nyelv és irodalom megszerettetését tanítványainkkal. Volt még valami, ami e kis műhelymunka kiadására ösztönzött. Az új iskolatípusban magyartanár és falusi tanító egyként tanítja ugyanazt az anyagot. Előképzettségük, pedagógiai érzékük s mód­szerük is más és más. A középiskolákba bekerülő tanulóknak azon­ban előbb-utóbb egy nevezőre kell jutniok az anyanyelvi ismeretek terén. Talán ez a könyv is hozzájárul ahhoz, hogy az elinduló új iskolatípusban minél egységesebbé tegye a nevelést, az oktatást. A vidéki tanító oktatása ezzel az áthidalással talán közelebb kerül a középiskolához, s tanárt, tanítót egyaránt segíti abban, hogy a most megszületett újítás ellenére is bizonyos kiegyenlítődést hozzon létre a város és a falu között. Célom az, hogy használjak. Minden más szempontot mellőztem ennek érdekében. Méltán érhet a következetlenség vádja, magam is tudom, sok helyütt mennyire kezdetleges, mennyire aránytalan e tanulmány, mindezzel azonban nem is törődtem. E hiányokat ki­küszöböli kartársaim bölcsesége és oktatói gyakorlata. A fölvetett szempontok sokszínűsége talán kárpótol majd a hiányokért min­denkit, akit fűt anyanyelvének szeretete, szebb és eredményesebb megmunkálása a gyermeki lelkekben.

Next