Albert István: Katolikus szertartástan. Középiskolák használatára (Budapest, 1943)

Előszó

ELŐSZŐ. 40 év nagy idő egy tankönyv életében, még ha olyan kitűnő is az, mint amilyen volt Pokorny Szertartástana a maga idejében. Az azóta nálunk is örvendetesen hódító liturgikus mozgalom sok vonatkozásban felkavarta a lelkeket, közelebb hozta a híveket az Egyház belső, liturgikus életéhez. Ennek megfelelően új és mélyebb igényekkel lépnek föl, amelyek elől a tanításnak sem szabad el­zárkóznia. A haladó idő és a növekvő igények tették szükségessé Pokorny könyvének gyökeres átdolgozását is. Szükségessé vált a liturgiának pontosabb elhatárolása, a figyelemnek nagyobb mér­tékben a belső tartalomra való irányítása, az anyag bizonyos mérvű átcsoportosítása, új fejezetek felvétele, a régiek felfrissítése. A leggyökeresebb átdolgozást a szentmiséről tárgyaló rész­ben kellett eszközölnöm. Tettem ezt főként olyan szempontok szerint, amelyek tekintélyes misekönyvek és szentmise-magyaráza­tok (pl. Schott, Parsch, Szunyogh) közvetítésével már nálunk is mindinkább tért hódítanak. Sajnos a tankönyv korlátái legtöbbször nem engedtek behatóbb, elmélyülésre segítő tárgyalást, az utat azonban törekedtem megmutatni. Ami időtállónak bizonyult (pl. a szentségekről szóló részben a Katekizmus gondolatainak érvényre juttatása, az egyházi évnek néhány fejezete), azt meghagytam, illetve felhasználtam. A képanyagot úgyszólván teljesen kicseréltem. Ezt is első­sorban az újabb szempontok tették szükségessé. A szertartástanban a képeknek ugyanis nemcsak a szemléltetés a célja, hanem hogy megéreztessenek, vagy legalább megsejtessenek valamit a liturgia hangulatából. Erre a legalkalmasabbaknak Parsch—Halamka : Üdvösség éve c. könyvének Ízléses, emellett kifejező képei mutat­koztak. Mivel a könyvet középiskoláknak szántam, lehetőleg minde­nütt közlöm a megfelelő latin szövegeket. Teszem ezt egyrészt azért, mert középiskolás ifjúságunknak a latin nyelven keresztül l*

Next