Almanach naptárral 1889. évre (Budapest, 1888)
19 letlenek vezére s mindenképen oda törekszik, hogy ezúttal ne választassák olasz-nemzetiségű a pápai székbe. Sző sem volt mindezekről. »A közönség éhes, a nemzetközi táviroda dolga gondoskodni, hogy valami falathoz hozzájusson, a min rágódhatik« mondá nekem monsignore Bressanuti, Bonaparte bibornok konklavistája, egy komoly, tudós öreg úr, midőn az első estén a rótán keresztül beadott hírlapokat olvastuk. Aki ott volt bent, látott és hallott mindent, csak boszankodhatott ama hallatlan szemtelenségen, amelylyel a sajtó és táviroda a világot ámította. Mert mindennek inkább, mint pártnak lehete nevezni Randi, Monaco, Oreglia, Sacconi s még néhány bibornoknak ama felfogását, hogy egy régibb pápai határozatra hivatkozva, aggályaiknak adtak kifejezést Pecci JoáJcim kamarás-bibornok megválasztatása iránt. Ez nem párt, hanem felfogás dolga volt. Egyébiránt a bíboros testület lelkiismeretben, esküvel kötelezi minden tagját, arra adni szavazatát, akit legjobb meggyőződése szerint arra méltónak tart. Minden választó bírta meggyőződésének teljes és korlátlan függetlenségét. A konklave nem érintkezhetett a külvilággal csak közönséges, mindennapi dolgokban. Azt, hogy miben és kiben egyezett meg a bíboros testület, senki sem sejthette; az első, úgynevezett próbaválasztásig. A két másik jelölt: Bilio és Franchi tábornokok az első ülés után lemondtak nyert szavazataikról Pecci JoáJcim tábornok részére. Bilio sorra járta a rá szavazó bibornokokat, számra ötöt, hogy őket Pecci részére meg2*