Alszeghy Zsolt - Brisits Frigyes - Sík Sándor: Magyar olvasókönyv a gimnázium és leánygimnázium II. osztálya számára - A Szent István-Társulat gimnáziumi tankönyvei (Budapest, 1939)
II. Képek a magyar történelemből
lit csalta, a főurak pedig kijelentették, hogy ők csak a király vezérlete alatt tartoznak harcolni, és nem állították ki bandériumaikat. De Hunyadit mindez nem csüggesztette el; minden vagyonát feláldozta a haza oltárára, a saját pénzéből állított sereget. Egy buzgó és hőslelkű szerzetes, Kapisztrán János volt segítségére, aki keresztes háborút hirdetett. Az így összetoborzott s körülbelül 60.000 főnyi sereggel indult Hunyadi a vár felmentésére, melyet Mohamed mintegy 150.000 emberrel ostromolt. A várat csekély számú őrséggel Szilágyi Mihály védte hősi kitartással. Hunyadi először a Dunán állomásozó török hajóhadat verte szét, s így utat nyervén a várba, fegyvert és eleséget szállított a már-már csüggedő várőrségnek, s ezzel új erőt és lelkesedést ébresztett azokban, úgy hogy az ellenség következő rohamait ismét visszaverték. A török ágyúk folytonos tüzelése azonban nagyon megrongálta már a várfalakat, sok egészen rombadőlt, és Hunyadi látta, hogy a várat nem lehet sokáig tartani. Ekkor ismét cselt használt. Katonáit elrejtette a külvárosban, s az ellenséget bebocsátotta a várba. A törökök abban a hitben, hogy övék a világ, rabolni, fosztogatni kezdtek. Hunyadi ekkor rajtuk csapott katonáival, egy egész éjjel tizedelte őket. Reggel a török új segítséget kapott. Ekkor kénkővel és más gyúróanyaggal öntötték le a várban felhalmozott rőzsét, meggyújtották és úgy dobálták a törökökre, akiknek lobogós ruhája csakhamar tüzet fogott. Az ellenség erre megrémülve menekült, a magyarok kitörtek a várból. Kapisztrán is megjelent kereszteseivel, s az ostromló törököket egyesült erővel halomra vágták a vár bástyái előtt. Az ellenség még mindig új erőket vetett a harcba. Hunyadi és Kapisztrán is összeszedték minden erejüket és «Jézus !» kiáltással ismét a törökre vezették hadaikat. Rettenetes harc fejlődött, Ember ember ellen küzdött. Maga Mohamed szultán is odaállt serege élére, legkitűnőbb vezérei előtte estek el. Mind a két fél érezte, hogy most dől el a kocka. A törökök többségben voltak, s a győzelem már-már az ő oldalukra hajlott. Egy török már fel is hágott a vár falára, hogy feltűzze oda diadaljelül a lófarkas török zászlót. A vártoronynak azon a helyén Dugovics Titusz nevű vasmegyei magyar vitéz volt az őrálló. Dugovics bírókra kelt a törökkel, de sehogy sem bírt vele, mert a török is ugyancsak legény volt a gáton. Hosszú viaskodás után Dugovics hősi elhatározással hirtelen átkarolta ellenfelét, s a vár ormáról magával ránta a mély Alszeghy-Bri9its-Sík: Magyar olvasókönyv. II. 1939. 8