Alszeghy Zsolt - Brisits Frigyes - Sík Sándor: Magyar olvasókönyv a gimnázium és leánygimnázium II. osztálya számára - A Szent István-Társulat gimnáziumi tankönyvei (Budapest, 1939)
II. Képek a magyar történelemből
119 s csak akkor pihen meg gaz tervektől forrongó lelke, amidőn másnap újból megtelik a fiatal király szíve gyanakodással és félelemmel, amelyet a Hunyadiak iránt álnok nagybátyja csepegtetett belé, a nagyravágyást, a büszkeséget emlegetvén, amellyel László és öccse tele van, s a jóslatot, amellyel egy csillagvizsgáló az idősebbnek királyi méltóságot, maga Kapisztrán János pedig Mátyásnak királyi koronát jövendölt. — Fogságba dönt Hunyadi László — rebegi villogó szemmel Cillét. — Életedre tör, ha meg nem gátolod, hogy hatalmába ejtsen. — Tégy vele, amit akarsz—hagyja rá megrettenve V. László, s Cilléi átdatlan páncélt ölt köntöse alá, legélesebb kardját köti föl, s így lép ki szobájából, amire a várkápolna misére hívó harangja megkondul. A király kíséretéhez csatlakozván, Lamberger szólítja meg. Hunyadi László négyszemközt beszélni szeretne vele — mondja neki, — amíg a király misét hallgat, s Cilléi gonosz szívében diadalmas ujjongás kél, pár perc múlva pedig, midőn a kardján kívül egészen fegyvertelen fiatal Hunyadival egymagával szemtől-szemben áll, gaz elhatározás ver gyökeret benne. Hunyadi László a szemrehányások özönének közepette előmutatja levelét, amelyet Brankovicsnak írt, amelyet azonban az ő emberei elfogtak. Cilléi megtántorodik meglepetésében, nyomban rá eszébe villan, hogy elhatározását most már a maga veszedelme nélkül még kevésbbé másíthatja meg, s kardot ránt. Hunyadi megelőzi, s miközben összecsapnak, a zaj hallatára egyszerre beront a szomszédos teremből Szilágyi Mihály, Kanizsai László, Nagy Simon, a Hunyadi-ház más hívei s a megsebzetten összeroskadó Ciliéit fölkoncolják. 5. A szentmisének vége volt. A várkápolnából kilépő királynak maga Hunyadi László hozza meg a rémes esetnek, álnok nagybátyja meggyilkoltatásának a hírét. V. László sápadtan hallgatja szavait, néz vértől pirosló kezére, amelyet kardjával Cilléi sebzett meg. Arca elborul, amire Cilléinek Brankovicshoz írt áruló levelét, amelyet kezébe adtak, elolvassa. S rettegés szállja meg egész valóját, amidőn erről a Hunyadi-ház híveire esik tekintete, akik köréje sereglettek. Szinte várja, hogy most őt rohanják meg, s lelke mintha lidércnyomás alól szabadulna föl, úgy érzi a fiatal király, amidőn a várt támadás helyett a Hunyadi-ház hívei az alattvalói hódolat ezer jelével rajongják körül, s teljesen meg