Artner Edgár: Az ősegyház kommunizmusa (Budapest, 1923)
Bevezetés
BEVEZETÉS. ég élénk emlékezetünkben vannak a nemrég felettünk elviharzott kommunizmus rémségei. Akarva nem akarva, kénytelenek voltunk megismerkedni tanaival, hiszen gondoskodtak róla, hogy egyéb szellemi táplálékhoz ne igen juthassunk. Amit addig csak -elvétve, részint «tudósok» Íróasztaluk mellett kigondoltak, részint költők csapongó fantáziájukkal megjövendölni véltek, de amiről minden reálisan gondolkodó fő belátta, hogy ilyen formában a "valóságban megvalósíthatatlan, azt felelőtlen emberek mirajtunk próbálták ki és így most már saját tapasztalataink is megmutatták -az egész társadalom kommunizálásának lehetetlenségét. Az összes adatok egybevetésével, miután majd kommunistáink összes viselt dolgai napfényre kerülnek, a jövő fog csak tudni •érdemleges Ítéletet mondani róluk. Mi most bevezetésképen csak a vallással szemben elfoglalt álláspontjukkal akarunk pár szóval foglalkozni. Nagy általánosságban két részre oszlottak e ponton. Egy részük esküdt ellensége volt minden vallásnak, ezeket részint faji, részint erkölcsi motívumok kényszerítették ezen állásfoglalásra. A többiek azonban, akik a vallást magánügynek deklarálták, sokszor hangoztatták, hogy tulajdonképen ők az igazi keresztények, ők Krisztusnak, az első kommunistának, igazi követői, akik nem a vallás, csak az Egyház ellen küzdenek, mint amely az eredeti krisztusi tant elrontotta. Ha mind ezt a nézetet vallották volna és cselekvésük is ehhez alkalmazkodott volna, akkor bizony nehezebb feladat lett volna legyőzésük, mert tagadhatatlan, hogy ez az állítás hamis okoskodással könnyen igazolható. Mint minden tévedésben, úgy ebben is van valami igazság, az a bizonyos «species veri», az igaznak látszata, amely a fölszínesen gondolkodó tömeg előtt az egészet vonzóvá képes tenni. De míg e felfogást nagy garral hirdették, eljárásmódjuk ép az ellenkezőt mutatta és így lassankint bekövetkezett a ki-