Aubermann Miklós: Katholikus szertartástan. Középiskolák IV., Polgári- s felsőbb leányiskolák III. osztálya számára (Budapest, 1912)
Bevezetés
BEVEZETÉS. 1. A szertartástan fogalma s felosztása. (Mik- a szertartások?) A katekizmusból tudjuk, hogy keresztelés után krizmával kenik meg a megkereszteltnek fejét, azután fehér ruhát adnak reá, ami a kapott ártatlanságot jelenti ; égő gyertyát is nyújtanak neki, ami a keresztény vallás világosságát jelenti. Ezekhez hasonló szent jeleket és cselekményeket más szentségeknél és az istentiszteletnél is ír elő az egyház. — Az ilyen szent jeleket és külső cselekményeket nem tetszés szerint végzi a pap, hanem bizonyos rendszer és előírás szerint, ahogy azt az egyház elrendelte. Azon szent jeleket és külső cselekményeket, melyeket az egyház a szentségeknél és az istentiszteletnél használ, szertartásoknalc (cerimoniae) nevezzük. (Miért használunk szertartásokat ?) Krisztus Urunk maga is szeretett használni jeleket, midőn áldott (kézrátétel), midőn gyógyított (sarat csinált s megkente a vak szemeit, ujjait a süket füleibe bocsátotta), midőn a Szentleiket elküldötte (tüzesnyelvek). Az ő hiveitől pedig határozottan megkívánta, hogy külső cselekményekkel is tiszteljék és vallják meg őt. «Aki megvall engem az emberek előtt, megvallom én is őt Atyám előtt.» Az ember különben is lélekből és testből áll; amit lelkűnkben érzünk, azt testünkkel szeretjük nyilvánítani: így az örömöt, fájdalmat, tiszteletet. Azért nem elégszik meg az ember például a belső tisztelettel, mikor nagyrabecsült emberekkel találkozik, hanem külső jelekkel (kalapmegemelés, meghajtás, derült arc) is kifejezi azt. Istent is az egész ember tartozik tisztelni: a lélek és a test. * Ilyen külső jelekkel vagyis szertartásokkal az istentisztelet ünnepiesebb lesz és fokozza az áhítatot. Mily hatást gyakorolnak ránk például a nagyheti szertartások, az istentiszteletnél fölhangzó ének, zene; a szépen földiszített és kivilágított oltárok, az egyházi ruhák ! — A szertartások rendszerint szemeink elé állítják a kegye-1*