Aubermann Miklós: Katolikus Iskolai Biblia - 1. rész: Ó-szövetség. Középiskolák II. osztálya számára (Budapest, 1912)
Az Ó-szövetség
tás sz. Jeromosé és Vulgata a neve. Ezt magyarra először Káldy György fordította le. (A szent könyveket nem hamisították meg.) A ZSÍdÓ nép a templomban, a szentek szentében tartotta azokat, ahová csak a főpapnál; volt szabad belépnie s annak is csak egyszer egy évben. Tehát a bibliát nem hamisíthatták meg. Az egész Szentírás Kr. u. a II. században már annyira el volt terjedve, hogy lehetetlen volt észrevétlenül meghamisítani. Különben a mai napig fönnmaradt kéziratok: a vatikáni és sínai kódex a IV. századból, az alexandriai kódex az V. századból és vagy 700 más kézirat mind ugyanazt a szöveget tartalmazzák, melyet a mai bibliák. (A biblia fontos.) A biblia tanulása azért oly fontos, mert hiszen csak a biblia tanít minket arra, hogy Isten velünk különös módon törődik, hogy velünk akar valamit és hogy az egész kath. vallás ő tőle ered. — A jó katholikus családoknál nem hiányzik a nagy biblia, mely magyarázó jegyzetekkel van ellátva. Legalább vasár- és ünnepnapokon illik abból egy részt figyelemmel elolvasni. (A sz. hagyomány.) A Szentírásban nincsen minden, amit hinnünk kell. Az apostolok ugyanis nem írták le az egész isteni tanítást, hanem egyet-mást csak szóval hirdettek; ez a szent hagyomány. Ezt csak az apostolok halála után írták le egyes sz. férfiak, mint sz. Ambrus, sz. Ágoston, sz. Jeromos és mások. I. Л világ teremtésétől Abrahámig. (Az ösUnyilatlcoztatás.) 2. A világ teremtése. (Az élettelen világ teremtése.) Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet. A föld pedig puszta és üres volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. És mondá Isten: «Legyen világosság». És lett világosság. Hasonlókép mondá Isten: «Gyűljenek egybe a vizek egy helyre és tűnjék ki a száraz». És úgy lett. (Az élő világ teremtése.) És mondá Isten: «Teremjen a föld zöldellő füvet és gyümölcsöző fát. Legyenek világitók az égen, hogy világítsanak a földre. Hozzanak elé a vizek esúszó-mászó élő lényeket és szárnyasokat. Hozzon elé a föld barmokat és földi vadakat». És minden úgy lett. Végül mondá Isten: «Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék az egész földön és minden állaton». És teremté Isten az embert az ő képére. ä