Augusztin Imre: Nevelő kézimunka. Tanítóképző-intézeti növendékek, tanítók és szülők számára 1. rész (Budapest, 1904)
A) Elméleti rész
Hazánkban Mária Terézia alatt létesült Győrött egy alviütanoda, mely a jóízlés gyarapodására, a kézügyesség elsajátítására volt hivatva. Később Erdélyben Borosnyai Lukács polgári iskolai tanító hangoztatta a kézimunkatanítás fontosságát. Ugyanakkor a debreceni iskolában papiros-, famunkákat és könyvkötést űznek. Ebből az iskolából került ki Gönczy Pál, a háziipar lelkes pártfogója és irányítója. Szabó János, ki Iverdonban Pestalozzi tanítványa volt, azt akarta, hogy a gyermekek ne csak tanuljanak, hanem dolgozzanak is ; ajánlja a selyembogártenyésztést, kosárkötést, faragást, gyapjúfonást, hálókötést. A jelenlegi mozgalmat a nagy finn pedagógus, Cygnäus Uno idézte elő. Ö realizálta az eszméket, a dán Glauson-Kaas, Mikkelsen Akszel és különösen a svéd Salomon Ottó pedig terjesztették. Hazánkban a soproni Háziipar-Egyesület által fönntartott s Schranz Mihály által vezetett slöjd-iskola (mely, sajnos, nem részesült kellő méltánylásban) sok tanítót bocsátott ki, hogy az újabb irányú nevelő kézimunkatanításnak apostolaivá legyenek. Hasonló irányban működik a Fiúkézimunkára Nevelő Országos Egyesület Budapesten gr. Teleki S. elnöklete és Guttenberg Pál igazgatása alatt. 2, A kézimunka-tanítás elterjedése. Az első ország, melyben a nevelő-kézimunka ápolásra talált, Finnország volt. Jeles pedagógusa, Cygnäus Uno, a Fröbel- és Pestalozzi-irodalom áttanulmányozása után lelkes barátja lett a kézügyességi oktatásnak. Hányatott életében alkalma volt ennek magas értékét megismerni. Midőn 1857-ben európai tanulmány útjára indult, mindenütt, ahol csak pedagógusokkal találkozott, előhozta és megvitatta eszméjét. Hazájába visszatérve azon megbízatást nyerte, hogy a népiskolák ujjászervezési tervezetét nyújtsa be; ebben a kézügyességi oktatás kötelező tantárgyként szerepel. Nagy ellentállásra talált, de azért 1866-ban keresztülvitte eszméjét. «Ezen oktatás célja nem az, hogy a növendék általa az egyes munkanemekben művészi tökéletességre tegyen szert ; versenyt sem akarunk az iparosoknak támasztani, hanem egyszerűen azt akarjuk, hogy a tanuló bizonyos fokú kézügyességre tegyen szert, minden munkát csinosan és pontosan végezzen. Különös súlyt fektetünk végül arra is, hogy az egyes tárgyak készítésekor a mennyiségtan és a természettan is alkalmazást nyerjen.» A törvény a slöjd kötelező tanítását rendeli el