Augusztin Imre: Nevelő kézimunka. Tanítóképző-intézeti növendékek, tanítók és szülők számára 2. rész (Budapest, 1904)

Bevezető sorok

alkotó lény is, szükséges, hogy a tanuló a nyert képzeteket megtes­tesítse, hogy a síkon is, meg szóval is reprodukálhassa. Az ily tanítás sokak előtt bizonyára nehéznek fog tetszeni, különösen azok előtt, kik nem foglalkoztak vele tüzetesebben. De akik megismerkednek e módszer szellemével, akik tudják mily köny­­nyen és örömmel dolgozik a gyermek, azok nem fognak sem a tan­anyag megválasztása, sem a módszeres utasítások ellen szót emelni. Munkámat tulajdonképen tanítók számára írtam, az értelmes tanító pedig ki tudja választani a terjedelmes anyagból a gyermekeknek megfelelőt. Ha a gyakorlati részben említett fokozatokat be akarja tartani, minden csoport anyagát redukálnia kell; keveset végezhet, de amit elvégez, az «hússá és vérré» lesz. Függelékül fölvettem az egyszerű és praktikus gipszöntést, hogy az agyagmunkát kedvelő a neki tetsző tárgyakat maradandóbb anyag­ban megörökíthesse. A fémmunkákat csak azért érintem, hogy ezek technikai fogá­saival ismerkedjék meg a tanító, hogy azután egyik-másik tanszer készítésénél felhasználhassa. Remélem, hogy ezen füzet minél több barátot fog szerezni a helyes szemléleti oktatást és a rajzot támogató agyagmintázásnak ; ha ehhez a legkisebb mértékben hozzájárult — elértem célomat. Budapest, 1904. június havában. Augusztin Imre.

Next