Augusztin Imre: Nevelő kézimunka. Tanítóképző-intézeti növendékek, tanítók és szülők számára 3. rész (Budapest, 1904)
A) Elméleti rész
A) ELMÉLETI RÉSZ. 1. Cél. A kézimunka-tanítás egyik célja kapcsolatot létesíteni a kisdedévé és a munkaterem között ; evégből szükségünk van oly tanmenetre, melyet már az alsóbb osztályokban is sikeresen használhatnak. Ez fontos oly vidékeken, hol a fa könnyebben szerezhető be, mint bármely más anyag, oly iskolákban, melyek a költséges anyag- és szerszám-beszerzést nem bírnák el és oly tanítóknál, kik komolyan gondolkoznak azon űr betöltésén, mely a kisdedévé és a népiskola között van. Tekintettel ezekre, oly tanmenetet állítottam össze, mely a 8—12 éves gyermek erejének és szemléleti körének legjobban megfelel. A nagyobb gyermekek már oly famunkákkal foglalkoznak, melyek a szerszámmal járó fogásokban és szerkezeti műveletekben rendkívül gazdagok s így alkalmat adnak a leleményességre és a szerkesztésben való gyakorlottság megszerzésére. Csak a kéz ügyesítése nem lehet a kézimunka-tani tás célja, hanem a szellem gyakorlásával igyekezzünk arra, hogy a gyermek elsajátítson gyakorlati ügyességeket, fejlessze látását és a szép alakok iránti érzékét, ápolja munkakedvét (nevelő cél) ; ébresszen kedvet, szeretetet, tiszteletet a testi munka iránt, szoktasson rendre, pontosságra és tisztaságra (gazdasági és szociális érdek). 2, A kézimunka nevelő értéke. A leghíresebb pedagógusok a kézi munkát nevelő, képző eszköznek hirdették, természetesen ki-ki filozófiai álláspontja szerint. Fröbel Frigyes volt az, ki határozottan követelte a munka általi nevelést. Ő merte kimondani, hogy a mai nevelés elhibázott, minek következménye az, hogy tömérdek emberi erő fejletlen marad, végtelen sok pedig veszendőbe megy.