Bábel Balázs: Isten országútján. Elmer István beszélgetése Bábel Balázs kalocsai érsekkel - Pásztorok 3. (Budapest, 2005)
Ránk bámult a nap
mányi eredményem alapján bizonyára fölvettek volna a gimnáziumba, de kollégiumi elhelyezésem az ő közbenjárásának köszönhető. Volt ugyanis egy szabály: aki ötven kilométernél közelebb lakik az iskolához, annak be kell járnia. Mi éppen a határvonalra estünk, így az ő segítsége kellett, hogy kollégista lehessek. A Bábel család nagyszámú, széles rokoni közösséget alkot. Húgommal, aki hét és fél évvel utánam született, mi csak ketten vagyunk testvérek. Bár erről otthon nem beszéltünk, nyilván valamilyen biológiai okkal magyarázható, hogy nem született több testvérem. A Balázs nevet akkoriban még kevesen viselték. Iskolatársaim között sem akadt hasonló nevű fiú. Később Szent Balázsról írtam a következőket: Mindig olyan nagy ünnepnek tűnt számomra a Balázs-nap, amikor Balázs-áldás volt a templomban. Otthon pedig valóságos nagy családi összejövetellé vált, igazában nem miattam, hanem apámat ünnepelték a testvérei - ugyanis tőle örököltem a nevemet -, ő pedig tizedik fiúként kapta nagyszüleimtől, amikor már kifogytak az akkor szokásos névadásból. A ’70-es évektől kezdődően egyre gyakrabban adták ezt a nevet a fiúgyerekeknek, ami talán annak volt köszönhető, hogy József Attila népszerű Altató című versét megzenésítették, és széles körben énekelték. Érdekességként említem, hogy valkói káplán koromban még találkoztam a Gödöllőn élő Ottó Ferenc zeneszerzővel, aki osztálytársa volt az egyetemen József Attilának, és a zeneszerző kérésére keresztfia számára írta e verset a költő. A kis Balázs, később fölnőtt korában Amerikába távozott. Az idő múlásával egyre közelebb áll hozzám Babits 4