Bábel Balázs: Isten országútján. Elmer István beszélgetése Bábel Balázs kalocsai érsekkel - Pásztorok 3. (Budapest, 2005)
Asztrik örökében
később. Rájöttem arra, mennyire filozofikus alkat, minden - skizofrénnek tartott - vonása mellett; olyan eredeti meglátásai voltak, melyek modernné teszik őt, ugyanakkor klasszikussá, s korántsem az a proletárköltő, ahogyan annak idején az állami iskolában ezt tanították nekünk. Tverdota György József Attiláról írott tanulmánya egyértelművé teszi ezt. Mostanában egyébként éppen Vágó Márta József Attilára vonatkozó vallomásait olvasom. Kérdezni szokták tőlem: és ha valamely művésznél a katolikus egyház tanításával nem egyező megállapításokat találok? Erre mindig azt felelem: a művészet befogadásához nagykorúság kell. Nem vagyok szektás olvasó. Vajda Jánosnak van három nagy verse, melyek igazán kiemelkedő művek. Emellett számos gyöngébb verse született, köztük olyanok, melyekben például szidja a jezsuitákat. A három nagy verset érdemes ismerni, de ezekre nem biztos, hogy a kötelező olvasmányok könyvéből bukkanhat rá a fiatal. Tehát el kell olvasni az egész életművet. így voltam falum szülöttével, Gyóni Gézával, a prózaírók közül Cs. Szabó Lászlóval. Amikor találkoztam Pilinszkyvel, igen tetszett neki a nevem. Keresztúry Dezsővel is beszélgettem, Határ Győzővel és másokkal, gimnazistaként pedig találkoztam Rónay Györggyel. Nem sznobságból említem mindezt, hanem az irodalom iránti szeretetből. Azt sajnálom, hogy a mai - elitnek tartott - irodalom nem meri vállalni a lét nagy kérdéseit, illetve a nemzeti kérdéseket, hanem - ha szabad így fogalmaznom - a semmi szövegmondása folyik. Téma és esemény nélküli dolgok legaprólékosabb elmondása, az önmagáért való szöveg rendkívül untat egy ponton túl. 179