Babura László: Szent Jeromos élete - Szentek országa 14. (Budapest, 1926)
I. A szülői háztól a sivatagig. 346-374
I. A szülői háztól a sivatagig. (346—374.) századok vihara rég elsöpörte Stridót a föld hátáról, letörölte nevét a térképről is, — még a helyét sem tudjuk rajta biztosan megjelölni. A régi Emona és Aquileia között az illyriai Alpok déli lejtőjén állt ez a félig dalmát, félig pannon városka, melynek emlékét nagy szülöttje, szent Jeromos őrzi. Családjáról sem tudunk sokkal többet. Szülei keresztények voltak, akik nagy szeretettel gondoskodtak három gyermekük neveltetéséről. De csak atyjának —Eusebius —és fivérének — Paulinianus — nevét tudjuk; anyjáról és nővéréről Jeromos sehol sem emlékezik meg névszerint. Születési évét sem tudta eddig a történetkutatás biztosan megállapítani. Valószinűleg 340—346 közé kell azt tennünk. Eusebiust és feleségét nagyon szerethette az élet Ura, hogy ily gyermekkel ajándékozta meg őket. Mert ezt a gyermeket tíz talentummal gazdagította az Ür. Sasleiket teremtett belé, mely a hétköznapiság porfelhőiből kiemelkedve hatalmas szárnycsapásokkal szállt fel a szellemi, majd a lelki világ hegyormaira, hogy onnét, mint valami óriási szószékről hallassa szavát századokon által. Hogy melyek voltak e nagyra hivatott lélek első megnyilatkozásai, miből ismerhették meg a boldog szülők a kiváltságos ajándékot, melyet Istentől e gyermekükben kaptak, nem tudjuk. Jeromos ritkán tér vissza