Babura László: Szent Jeromos élete - Szentek országa 14. (Budapest, 1926)

I. A szülői háztól a sivatagig. 346-374

I. A szülői háztól a sivatagig. (346—374.) századok vihara rég elsöpörte Stridót a föld há­táról, letörölte nevét a térképről is, — még a helyét sem tudjuk rajta biztosan megjelölni. A régi Emona és Aquileia között az illyriai Alpok déli lejtőjén állt ez a félig dalmát, félig pannon városka, mely­nek emlékét nagy szülöttje, szent Jeromos őrzi. Családjáról sem tudunk sokkal többet. Szülei keresztények voltak, akik nagy szeretettel gondoskodtak három gyermekük nevel­tetéséről. De csak atyjának —Eusebius —és fivérének — Paulinianus — nevét tudjuk; anyjáról és nővéréről Jeromos sehol sem emlékezik meg névszerint. Születési évét sem tudta eddig a történetkutatás biztosan meg­állapítani. Valószinűleg 340—346 közé kell azt tennünk. Eusebiust és feleségét nagyon szerethette az élet Ura, hogy ily gyermekkel ajándékozta meg őket. Mert ezt a gyermeket tíz talentummal gazdagította az Ür. Sas­leiket teremtett belé, mely a hétköznapiság porfelhőiből kiemelkedve hatalmas szárnycsapásokkal szállt fel a szellemi, majd a lelki világ hegyormaira, hogy onnét, mint valami óriási szószékről hallassa szavát századokon által. Hogy melyek voltak e nagyra hivatott lélek első megnyilatkozásai, miből ismerhették meg a boldog szü­lők a kiváltságos ajándékot, melyet Istentől e gyerme­kükben kaptak, nem tudjuk. Jeromos ritkán tér vissza

Next