Balásházy Péter: Felajánlás. Regény (Budapest, 1929)

I.

I. Mikor a Márta édesatyja a lakodalmát tartotta a második feleségével... és a már nem egészen fiatal, de viruló, jól ápolt, magában bízó új asszony derű­sen, vidáman kínálgatódzott, akkor Márta belátta, hogy amire már régen gondolt annak az ideje el­érkezett. Az érettségit letette júniusban és így fel­mehetett Pestre az ősszel, hogy elkezdjen a maga utain járni. Mártának torkát fojtogatta a keserűség ... Az új házasok úgy ültek ott egymás mellett sugárzóan és boldogan, mintha az a bezárt szoba, amelyből -gz édesanyja egy évvel ezel utolsó útjára indult, nem is ennél a háznál volttá. Az atyja az italokat töltögette szíves kínálgatással, a mostohának pedig a fehérkötényes szobaleányokon volt a szeme, akik a bőséges és kitűnő lakodalmi vacsorát szolgálták fel. És mindezt olyan természe­tesen, magától értetődő, könnyű vidámsággal tették, mint akik ezt annyiszor átélték lélekben előre, hogy a valóság, a megvalósulás semmi újszerűt, semmi meglepetést sem hozott már nekik. Ők talán termé­szetesnek találták azt, hogy a törékeny, finom arc­­vonású asszony és az idősödő orvos, a szép mostoha első férje, udvariasan és hallgatagon belefeküdtek a koporsóba és visszavonhatatlanul félreálltak ... Ők pedig ketten, életvidám és sűrűvérű emberek, halálon és pusztuláson át mosolyogva, kezet fogtak, hogy szen­tesítsék azt, amiről már annyit suttogtak. i*

Next