Balásházy Péter: Felajánlás. Regény (Budapest, 1929)
I.
I. Mikor a Márta édesatyja a lakodalmát tartotta a második feleségével... és a már nem egészen fiatal, de viruló, jól ápolt, magában bízó új asszony derűsen, vidáman kínálgatódzott, akkor Márta belátta, hogy amire már régen gondolt annak az ideje elérkezett. Az érettségit letette júniusban és így felmehetett Pestre az ősszel, hogy elkezdjen a maga utain járni. Mártának torkát fojtogatta a keserűség ... Az új házasok úgy ültek ott egymás mellett sugárzóan és boldogan, mintha az a bezárt szoba, amelyből -gz édesanyja egy évvel ezel utolsó útjára indult, nem is ennél a háznál volttá. Az atyja az italokat töltögette szíves kínálgatással, a mostohának pedig a fehérkötényes szobaleányokon volt a szeme, akik a bőséges és kitűnő lakodalmi vacsorát szolgálták fel. És mindezt olyan természetesen, magától értetődő, könnyű vidámsággal tették, mint akik ezt annyiszor átélték lélekben előre, hogy a valóság, a megvalósulás semmi újszerűt, semmi meglepetést sem hozott már nekik. Ők talán természetesnek találták azt, hogy a törékeny, finom arcvonású asszony és az idősödő orvos, a szép mostoha első férje, udvariasan és hallgatagon belefeküdtek a koporsóba és visszavonhatatlanul félreálltak ... Ők pedig ketten, életvidám és sűrűvérű emberek, halálon és pusztuláson át mosolyogva, kezet fogtak, hogy szentesítsék azt, amiről már annyit suttogtak. i*