Bálint Sándor - Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza (Budapest, 1994)
A búcsújárás története
A vasvári Szent Vér-ereklye a domonkosok Szent Keresztről elnevezett templomában volt. Legrégibb említését VI. Sándor pápának köszönhetjük, aki 1500. június 27-én búcsút engedélyezett a vasvári domonkosok templomának. A búcsúengedély elmondja, hogy a törökök betörései miatt a szerzetesek olyan nagy szegénységre jutottak, hogy sem templomukat, sem pedig rendházukat nem tudják a maguk erejéből javítani. Ezért a pápa mindazoknak a híveknek, akik Űrnapján, Szent Domonkos ünnepén, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján bűnbánó lélekkel megjelennek az ereklye előtt, tizenöt évi és tizenötször negyvennapi búcsút engedélyez. Ettől kezdve egészen 1532-ig, a Bécs ellen vonuló, a kőszegi várat ostromló török seregek megjelenéséig töretlen a vasvári Szent Vér tisztelete. Ekkor az ereklyét erős katonai fedezettel a győri várba szállítják. Ettől kezdve csak szórványos híreink vannak felőle, s további sorsa ismeretlen.124 Sajátos helyet foglal el a magyarországi Szent Vérereklyék között a garamszentbenedeki, amely azonban nem eucharisztikus eredetű. A hagyomány szerint ez egy nagyon vékony szövetfoszlány, rajta az Úr Jézus vérének nyomaival. Ezt II. Pál pápától kapta Mátyás király, aki azt a garamszentbenedeki ősi apátságnak ajándékozta. Az ereklyének az okiratokban sacratissimus sanguis Domini nostri Jesu Christi, sudarium Veronicae sanctae, sudarium Sanguinis Christi a neve latinul, magyarul pedig 1559-ben zenthwer (szentvér).125 A királyi adomány után a bencés apátságban Szent Vér-kápolnát építettek, amelynek felszentelésére 1489. március 26-án került sor. Ettől kezdve jár ide a környékbeli nép, főleg pünkösdkor, ez a búcsú van a Szent Vér tiszteletének szentelve.126 Az ereklyét a török elől több alkalommal elmenekítették. 1529-ben például Lévára, ahonnan csak 1530-ban került vissza, 1536-ban Véglesre, 1552-ben és 1645-ben Nagyszombatba vitték, de a helybeli nép mindig visszakövetelte. Az ereklye tiszteletére a XVI. század elején birtokadományozások is voltak, s számtalan kegyadományban részesítették: kelyheket, szőnyegeket, ámpolnákat adományoztak főúri családok tagjai, oltárt állítottak a tiszteletére.127 A máig meglévő garamszentbenedeki Szent Vér-ereklye tisztelete, amelynek formáira később még visszatérünk, a XVIII. század elejétől töretlen. Az esztergomi Szent Vér-ereklye történetére csak az 1960-as években figyeltek föl. Radó Polikárp és Kovách Zoltán kutatásaiból megtudjuk, hogy a XIV. század végén a Szent Adalbert székesegyházban is őriztek ilyet, amely ismeretlen helyről esetleg már a XIII—XIV. század fordulóján odakerült. A XIV. század végén saját ünnepe volt: adventus sanguinis Jesu Christi, amely áthelyezésére utal. A XVII. században, a római rítus bevezetésekor ez az ünnep már ismeretlen volt.128 Az ereklyét a székesegyház 1397-es, későbbi másolatban fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyve is említi. Eszerint azt a sekrestyében őrizték, ahonnan Szent Cirjék ünnepén kihozni, oltárra helyezni, majd visszavinni a succustor (káptalanbéli alkincstárnok) feladata volt.129 Valószínűleg a török hódoltság idejében semmisült meg. A többi Szent Vér-ereklyénk, vérző ostyánk is a török hódoltság és a vele egyidőben terjedő reformáció ereklye ellenes szelleme miatt semmisült meg, tűnt el. A rendelkezésünkre álló szórványos adatok azonban azt mutatják, hogy középkori hitéletünk e vonatkozásban párhuzamosan haladt a többi európai nép hitéletének megnyilvánulásaival, s hogy az Oltáriszentség tiszteletének közvetítői a nyugat-európai búcsújáró helyek, illetőleg a római jubileumi zarándoklatok lehettek. KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS (1386—1456) ÚJLAKI SÍRJA Nagyvárad, Budaszentlőrinc és Báta mellett a XV— XVI. század országos jelentőségű bűcsújáró helye a dél-magyarországi, szerémségi Újlak volt, Kapisztrán Szent János sírja. A híres ferences barát nem sokkal élte túl hadvezérét, Hunyadi Jánost, akivel a világraszóló nándorfehérvári diadalt kivívták. Mindketten a háborúskodást követő járvány áldozatai lettek. Kapisztrán János 1456. október 23-án halt meg Újlaki Miklós erdélyi vajda birtokán, az ottani obszerváns ferences kolostorban, s itt is temették el a templom Szent Katalin-kápolnájában.'30 Már életében szent hírében állott. Szentté avatása érdekében Varsányi István, a magyar obszerváns ferences provincia vikáriusa és Újlaki Miklós buzgólkodott. A ferenceseknek ez volt az egyik első magyarországi búcsújáró helyük, ahová igen nagy számban zarándokolt el a jobbágyság, polgárság és kisebb részben a nemesség.131 Kapisztrán János tiszteletét — a sírnál történt csodás gyógyulások jegyzőkönyvének elemzése alapján — valószínűleg a ferences és más kolduló rendi kolostorok is terjeszthették. így jöttek például Szegedről, Atyáról, Budáról, Karomból, ahol obszerváns ferences kolostor állt. Újlak éppen Kapisztrán Szent János személyes közbelépése folyamán került 1455-ben az obszervánsok kezére.132 Közvetíthették még a szent sírjánál történt csodás gyógyulások hírét azok a váro— 68 —