Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. (Budapest, 1977)
Január
A tisztelet legkorábbi, XIV. századbeli hazai nyoma a Gyulafehérvári Glosszák első, emlékeztető versezete, amely Jézus nevét magasztaló beszédnek szolgál vázlatul: J: Jocunditas moerentium. E: Eternitas viventium. S: Sanitas languentium. U: Ubertas egentium. S: Satietas esurientium. Magyar áttétele: Hábroságben valóknak kegyössége. Élőknek öröksége. Kórságban valóknak egéssége. Szükségben valóknak bévsége, Éhezőnek elégsége,2 Jézus nevének fölidézésével, ábrázolásával és tiszteletével az obszerváns mozgalom az Egyházat fenyegető veszedelmeket (hu.szitizmus, bogomilizmus, török) akarja megszégyeníteni, mintegy egzorcizálni. A középkor végén miséje is született.3 Az obszerváncia másik vezéralakja, Kapisztrán Szent Jánc, 1453-ban Boroszlóban Invocabit vasárnapján mondott beszédében az ördög kísértése ellen egyik eszköznek Jézus nevének segítségül hívását (invocatio nominis Christi) tartja. Egy másik beszédében meg azt mondja, hogy a Lucifer és Mihály arkangyal közti harcban a hadi jelszó Jézus volt, és a zászlón az ő neve ragyogott. Mikor Lucifer erről gondolkodott: székemet északra teszem, és hasonló leszek a Magasságbelihez, Istennek fia így szólt Mihályhoz: vedd zászlódat, és szállj harcba vele, és ezt kiáltsd: Jézus, Jézus, Jézus! És a zászlón Jézus neve volt fölírva. Mihály engedelmeskedett, és Lucifer követőivel együtt abban a pillanatban a pokolba húllott. Kapisztrán a Jézus-monogramot ráfesteti azokra a zászlókra, amelyek alatt Nándorfehérvárnál (1456) a török ellen harcolnak. Ismeretes az is, hogy az egykorú leírások szerint a Hunyadi- és Kapisztrán-vezérelte sereg ajkán Jézus nevével győzi le a törököket.4 Régi hagyománya volt a magyar református igehirdetésnek, hogy Lukács evangéliuma (II, 21) - nevezték az ő nevét Jézus-130