Balogh Albin: Ország és nyelv a magyar történelemben - Szent István Könyvek 57. (Budapest, 1928)

I. Az ország

I. AZ ORSZÁG 73 területét egészen a Moraváig, egyszersmind egyesült Boszniával. II. Mohammed szultán természetesen nem nyugodott bele Szerbia elvesztésébe. A következő évben újra elfoglalta Szerbiát és belőle török tartományt, vilajetet szervezett, melynek biztosítására a Szávánál Szabács várát építették. (1470.) Mátyás azonban nem hagyta annyiban a dolgot, Szabácsot csakhamar (1476) elfoglalta és hosszas hadakozás után csak olyan föltétellel kötött békét a törökökkel (1483), hogy Nándorfehérvár. Szabács és Zvornik a magyarok birtokában maradt. Mátyást azonban a nyugati események eltérítették a Balkántól s így aktív föllépés helyett a passzív védekezés szerepére szorítkozott. Halála után még inkább a statusquo fönntartása lett a balkáni magyar politika főtörekvése, de ez csak egy ideig sikerülhetett. Corvin János, aki a koronáról való lemondás fejében mint a magyar királynak alárendelt fejedelem Szlavóniát, Boszniát, továbbá a horvát bánságot kapta, megvédte Jajcát (1501), sőt az erdélyi vajda Bodonyig elhatolt. (1502.) Hanem egyébként maradt minden a régiben, helyesebben romlott, züllött az egész ország, elsősorban a hadügy; bomladozott, ingadozott a katonai fegyelem, omladoztak a végvárak és végül is elveszett a déli határ. Valószinűleg már 1496-ban török kézre került Mácsó (helyette a szerémségi Újlak [Ilok] lett a bán szék­helye), azután 1518-ban elveszett a szrebreniki bánság, három év múlva a déli határ legfontosabb bástyái, Szabács és Nándorfehérvár, sőt Zimony, Zalánkemén és Orsóvá, vagyis a török már a Szávától és Dunától északra eső területen is befészkelte magát. (1521.) Ugyanezen idő­ben Dalmáciában Scardonát (Skradin) foglalták el a törökök és a helyzetre jellemző, hogy a török ellen Horvátország nem a magyar kiiálytól kért védelmet, hanem Ausztriától, sőt egyes urak (pl. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős atyja, továbbá Korbáviai János stb.)

Next