Bándi Gyula (szerk.): Környezetjog (Budapest, 2022)

XX. A környezetjog egyes szabályozási területei - 5. Vízgazdálkodás, vízvédelem

497 XX. A KÖRNYEZETJOG EGYES SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEI A föld méhének kincsei közé kell sorolni a mélységi vizeket, ideértve az ásványi és gyógyvizeket is. A talajvíz, mint felszín alatti víz egyszerre képezi a földingatlan alkotórészét, de egyben – mélységi vízként – tulajdonilag elválasztott a földtulajdontól. A helyi önkormányzatok tulajdonában vannak – törzsvagyonként – az 1991. évi XXXIII. törvény alapján a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve által hatósági határozattal átadott vizek, vízi létesítmények. A környezetvédelmi törvény szerint a víz kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlet-típusonként igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani. A víz igénybevétele és felhasználása kapcsán általános feltételeket is tar­talmaz a törvény. Eszerint az igénybevétel esetén is gondoskodni kell • a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradásáról, • a vízi és vízközeli, továbbá a felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételekről, valamint • arról, hogy a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körül­mények ne romoljanak. A törvény fokozott védelem alá helyezi az ivóvízellátást, az ásványi és gyógyvíz hasznosítását szolgáló, a természet védelme szempontjából jelentős, valamint az üdülé­si, sportolási és terápiás hasznosításra kijelölt vízkészleteket. A felhasznált vizeknek a felszíni és felszín alatti vizekbe történő visszavezetése kapcsán a Ktv. azt a magatartási szabályt fogalmazza meg, amely szerint az a vízi rendszerek megújulási és természetes öntisztulási képességének fenntartását nem veszélyeztetheti. A vízgazdálkodási törvény is megfogalmaz hasonlóan általános előírásokat, melyek közül kiemelkedő a felszín alatti vizek igénybevételének mértékére vonatkozó szabályo­zás. Ezeket csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízután­pótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon. A másik szabályozási csomagon belül az Európai Unió vízminőségi szabályai je­lentik a közösségi környezetvédelmi jog legjobban kiforrott részét. Az irányelvek alap­vetően az alábbi kategóriákba sorolhatók a bennük foglalt általános lényegi megköze­lítés szerint, bár a köztük lévő határok természetesen viszonylagosak: • külön kategóriát jelent a vízügyi politikát meghatározó keretirányelv, • a vízminőségi célok és határértékek realizálása, • azon kibocsátásokra vonatkozó szabályok, amelyek a víz szennyezését okozzák a meghatározott fajtájú szennyező anyagoktól, • a különböző szennyező tevékenységek ellenőrzése, és • külön kategória a tengerek védelmével kapcsolatos szabályozás. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az EU több nemzetközi egyezménynek is részese, amelyek pl. a Rajna, a Földközi-tenger és az Északi-tenger szennyezésének kér­désével foglalkoznak.

Next