Bangha Béla S.J.: A Nagyasszony zászlaja alatt 2. - Bangha Béla S.J. összegyűjtött munkái 6. (Budapest, 1941)

Kongreganista lelkiség

Kongreganista lelkiség. Mentsünk lelkeket! A kongreganistáknak egyik lényeges feladata: az apostolkodás. Azon ismerszik meg az igazi kongre­ganista, hogy nem elégszik meg a saját lelke megmen­tésével, hanem minden erejével másokat is törekszik az igazság ismeretére, Isten szeretetére és szolgálatára bírni. Ennek azonban alapfeltétele a nagy, a lelkes sze­retet a lelkek iránt s az üdvösségükön való buzgólko­­dás erős kívánata. Ezt a vágyat s kívánságot óhajtja előmozdítani a következő elmélkedés. Mindenekelőtt állítsuk magunk elé az Úr Jézust, amint végignéz a tömegeken s végtelen sajnálkozással így szól: ,,Az aratás nagy, de a munkás kevés", s kér­jük kegyelmét, hogy ne legyünk mi sem némák az ő hivatásával szemben, hanem siessünk neki lelkeket menteni! Kérdezzük már most: mi indítson nagy buzgólko­­dásra a lelkek érdekében? • Az első indítóok maga az Isten. Jézus a vérét ontotta a lelkekért: valamennyi lélekért. „Isten akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére jusson és üdvözöljön" (I. Tim. 5, 2). Az ember szabad és Isten sem teremthette másnak, mint szabadnak. Az ember­nek magának kell döntenie a nagy kérdésben, hogy vájjon üdvözülni akar-e vagy elkárhozni, Isten nem erőszakolhatja rá a mennyországot senkire: aki nem akarja őt önként szolgálni, annak nem hajíthatja utána az örök boldogságot. De azért a teremtés egyetlen célja mégis az ember üdvözítése volt. Istennek nincs semmi haszna a teremtésből, ő nem szorul reánk semmiféle tekintetben; de mert ,,ő a szeretet", azért szereti az embereket, kiket teremtett s nem szeretné Bangüa : Összegyűjtött munkái. VI. 1

Next