Bangha Béla S.J.: A Nagyasszony zászlaja alatt 2. - Bangha Béla S.J. összegyűjtött munkái 6. (Budapest, 1941)
Kongreganista lelkiség
Kongreganista lelkiség. Mentsünk lelkeket! A kongreganistáknak egyik lényeges feladata: az apostolkodás. Azon ismerszik meg az igazi kongreganista, hogy nem elégszik meg a saját lelke megmentésével, hanem minden erejével másokat is törekszik az igazság ismeretére, Isten szeretetére és szolgálatára bírni. Ennek azonban alapfeltétele a nagy, a lelkes szeretet a lelkek iránt s az üdvösségükön való buzgólkodás erős kívánata. Ezt a vágyat s kívánságot óhajtja előmozdítani a következő elmélkedés. Mindenekelőtt állítsuk magunk elé az Úr Jézust, amint végignéz a tömegeken s végtelen sajnálkozással így szól: ,,Az aratás nagy, de a munkás kevés", s kérjük kegyelmét, hogy ne legyünk mi sem némák az ő hivatásával szemben, hanem siessünk neki lelkeket menteni! Kérdezzük már most: mi indítson nagy buzgólkodásra a lelkek érdekében? • Az első indítóok maga az Isten. Jézus a vérét ontotta a lelkekért: valamennyi lélekért. „Isten akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére jusson és üdvözöljön" (I. Tim. 5, 2). Az ember szabad és Isten sem teremthette másnak, mint szabadnak. Az embernek magának kell döntenie a nagy kérdésben, hogy vájjon üdvözülni akar-e vagy elkárhozni, Isten nem erőszakolhatja rá a mennyországot senkire: aki nem akarja őt önként szolgálni, annak nem hajíthatja utána az örök boldogságot. De azért a teremtés egyetlen célja mégis az ember üdvözítése volt. Istennek nincs semmi haszna a teremtésből, ő nem szorul reánk semmiféle tekintetben; de mert ,,ő a szeretet", azért szereti az embereket, kiket teremtett s nem szeretné Bangüa : Összegyűjtött munkái. VI. 1