Bánhegyi Jób (összeáll.): Harsányi Lajos válogatott költeményei (Budapest, 1935)
Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos
Harsányi Lajos költészetének két kimagasló csúcspontja van. Az egyik a «Hagia Sophia» című hatalmas költeménye, amely könyvalakban először 1913-ban jelent meg. A másik, a «De profundis» 1927-ben. Alszeghy Zsolt szerint nemcsak nálunk, de a világirodalomban is alig lehet a vallásos szimbolizmusra szebb példát találni, mint Harsányi «Hagia Sophiá»-ja (Alszeghy : А XIX. század magyar irodalma. 246—^7. lap.) Lám Frigyes pedig a költőről írt egyik nagyobb tanulmányában azt írja : nem habozom kimondani, ha a «Hagia Sophia» francia, vagy német nyelven Íródott volna, Harsányi már világszerte ismert költő volna. (Lám : írói arcképek. 17—30. 1.) Ebben a művében Harsányi képzelete olyan világot hódított meg, ahol előtte még soha sem járt magyar költő. Hasonló értékű a «De profundis», amely az emberi léleknek a halál után következő izgalmas drámáját eleveníti meg. Kristálytiszta szerkezet, a fenség régiójához illő klasszikus nyelv teszik a «Hagia Sophia» mellett a «De profundis»-t az újabb magyar líra legkimagaslóbb teljesítményévé, Harsányi költői pályájának egyik legszebb diadalává, amely egymaga is elég volna ahhoz, hogy megőrizze a költő nevét a magyar irodalomban. Harsányi Lajos ma élő legnagyobb költőink egyike, akinek költészete a tiszta szépségek kimeríthetlen kincsesbányája. A Szent István-Társulat hálára kötelezte a magyar irodalmat, mikor két főművét és költészete legjavát a könyvnap alkalmából a nagyközönség számára összegyüjtette és kiadta. Pannonhalma, 1935 március 25-én. Bánhegyi Jób dr. 4