Bánk József: Kánoni jog 1. Bevezetés a kánoni jogba. A kánoni jog forrásai. Személyi jog (Budapest, 1960)
ELŐSZÓ A Szent István Társulat kiadásában 1958-ban napvilágot látott a katolikus Egyház alkotmányának rövid áttekintése (Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai. Bp. 1958.). Ennek kapcsán több oldalról felmerült az óhaj e mű folytatására, illetve az egész és teljes egyházi jognak olyan kézikönyv formájában való megírására, amely mind a főiskolai hallgatók, mind pedig más érdeklődők igényeit egyaránt kielégítené. A Szent István Társulat ez óhajt figyelembe véve, íme, az érdeklődők kezébe adja a két kötetre tervezett „Kánoni jog” első kötetét. Ez a kötet három nagy részt, ún. könyvet ölel fel. Az I. könyv: Bevezetés a kánoni jogba: az egyházi jog megértéséhez szükséges teológiai és jogi alapismereteket közli. A II. könyv a kánoni jog forrásairól, ili. a források történetéről tárgyal, a magyar irodalomban eddig még nélkülözött terjedelemben és részletezéssel. Ez a rész a gyakorlat embere számára első pillantásra kevésbé fontosnak tűnik, de a tudományos szemlélet — amelynek a jog fejlődését is éber szemmel kell követnie —, nem hanyagolhatja el a jogtörténetet sem, annál kevésbé, mivel külföldön az egyházi jogtörténet művelése örvendetes virágzásnak indult. Ez a rész nagyban arra is rávilágít, hogy az Egyház közel kétezeréves kútfőkből meríti ma is érvényes jogát. A III. könyvben az egyházi személyi jogot tárgyaljuk. A személyek három rendjét vesszük szemügyre alulról felfelé haladva. Először szólunk a legszélesebb rétegről, a világiak vagy laikusok rendjéről, akik a keresztség szentsége révén lesznek az Egyház tagjai. Ezután tárgyaljuk a klerikusokat, vagyis az egyházi rend tagjait, akik egy külön szentség, az ordo szentsége révén emelkednek ki a világiak osztályából. Végül a szerzetesek jogi helyzetét vizsgáljuk, akiket az evangéliumi tanácsok önkéntes vállalása: a szerzetesi professzió bizonyos szempontból kiemel a világiak, ili. a klerikusok közül. 3