Bánk József: Vasárnapok, ünnepnapok. Gondolatok és buzdítások az egyházi év vasárnapjaira és ünnepeire (Budapest, 1966)

Ünnepnapok

egyetem szűzi pontja, a hamvadó világban a hamu alatt égő zsarát­nok, melyet ismét követnünk kell. Az emberi lélekben világok rejtőznek és vívódnak. — Túl az ér­zékek, túl a fogalmak világán, van a lélek szentélye. — Itt buzog fel az eszményi ember. — Innen szállnak fel a tiszta gondolatok, a bánat könnyei, a hit és a szent meglátások fényes serege. Aki ebben elmé­lyed, önkéntelenül is a Szent Szűz arcára bukkan, s magasan áll a világnak erotikus nyomorúsága és sexuális ínsége fölött — az meg­tapasztalja mily édes az Űr. — Ennek szívében élménnyé válik az ima: „Ignem amoris tui in nobis accende”. — Tűz emészti a világot — a gyújtóbombák tüze. — Tűz emészti a lelkedet — a vér és ero­tika perzselő heve, — Tűz, mely a régi eszményeket, tisztaságot és szemérmet elhamvasztja. — Tűz, mely maga alá temeti a szépséges Isten-arcot az emberben. — Szent Szűz is tüzet gyújt a lelkűnkben. Nem a pusztulásnak, hanem az életnek lángjait. — Nem a gyűlölet pokoli lángját, hanem az isteni szeretet tüzeit. — Nem az erotika perzselő tüzet, hanem az építő szeretet, a szemérmes, tiszta szeretet szent tüzét. Végezetül a költővel fohászkodjunk Hozzá: < - - Ч ; •• ' Gyászba borult egek, Háborgó tengerek Csillaga, Mária! Hozzád fohászkodunk, Feléd sóhajtozunk, Szeplőtlen Szűzanya. Boldogasszony anyánk, Mennyei pátronánk, Légy velünk, légy velünk! Sok kiáltásunkra Siess oltalmunkra! Ha nem jössz, elveszünk! Süvöltő felhők közt Nyugodtan tündökölsz Tiszta, szép csillagunk, Míg hazánk hajóját Viharok csapkodják, S hozzád sír jajszavunk. Nagy szíved fényével, Lelked békéjével Hajolj a viharra! Égi trónusodból Csillagos lakodból Tekints a magyarra! Viharon, vészen át íme, fölzúg hozzád Nyomorunk jajszava: Segítsd meg nemzeted, Háborgó tengerek Csillaga, Mária! Ámen. ( Endrődi S.: Stella Maris) 538

Next