Bánrévy Gábor: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Budapest, 2016)

1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tartaalma

1. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK JOGÁNAK TARTALMA Ez a jogrendszernek az a területe, amelyben „a jogviszonyok szabályozásában együtt és egyszerre hatnak nemzetközi (köz-)jogi, igazgatási és pénzügyi jogi, polgári jogi; anyagi jogi és kollíziós jogi normák, jogszabályok”4. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályainak ez a komplex rendszere a gyakorlatban amúgy is szükségszerűen „együtt és egyszerre” jelenik meg, mi­vel mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén a szabályozás egész jogi eszköztárára egyidejűleg és összefüggéseiben is figyelemmel kell lenni. A gyakorlat tapasztalataiból kiindulva végül is tudomásul kell vennünk, hogy a nemzetközi vonatkozású jogviszonyokban általában is, a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatokból származó jogviszonyok szabályozásában pedig különösen sokfé­le, nemegyszer igen bonyolult „együttható”-val kell számolnunk, amelyek a jog­rendszer legkülönbözőbb ágaiból tevődnek össze. Ezért állapíthatta meg Mádl már 1978-ban5, hogy amit nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának nevezünk, az nem minősíthető önálló jogágnak, hanem egy viszonylag önálló, komplex jogterület. Azért tekinthető ez a jogterület önállónak, mivel az ide sorolható jogszabály­ok (és quasi-jogszabályként funkcionáló más szabályok: szokások, szokványok, üzleti gyakorlat) mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatok során létrejövő jogvi­szonyok rendezését szolgálják. Miután pedig ezt a célt szolgálják, összességükben másfajta kapcsolatok szabályozására nem használhatók fel, ezért magának az ala­pul fekvő gazdasági viszonyoknak más viszonyoktól elkülöníthető voltából követ­kezik a szabályozására szolgáló normarendszer önállósága. Ez az önállóság azonban mindenkor csak viszonylagos, hiszen a szabályozás­ban részt vevő normák jelentős része önmagában másfajta gazdasági viszonyok­ban is alkalmazható, nemcsak a nemzetközi gazdasági forgalomban kialakuló kap­csolatokban. Különálló jogágnak ez a norma-tömeg - amint erről már volt szó - nem tekint­hető, mivel hiányzik az egységes szabályozási módszer. Jobb kifejezés híján ne­veztük ezért az ide sorolható szabályok összességét egyszerűen jogterületnek. A komplex jelző pedig arra kíván utalni, hogy az itt „együtt és egyszerre” ható sza­bályok a jogrendszer legkülönbözőbb ágaiból tevődnek össze, bár természetesen eltérő, specifikus jogági jellegüket továbbra is megőrzik. Rövid elméleti fejtegetésünket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga egy viszonylagosan önálló, komplex jogterület, amelynek 1. tárgyát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok során létrejövő vagyoni - és azokkal szorosan összefüggő személyi - viszonyok alkotják, amelyeknek 2. jellegzetes, más hasonló jogviszonyoktól megkülönböztető jellegét a jog­viszonyokban megjelenő nemzetközi (külföldi) elem adja, 3. s amely jogviszonyok szabályozásában együtt és egyszerre hatnak nemzet­közi jogi, közjogi és magánjogi, anyagi jogi és kollíziósjogi jogágakba tarto­zó normák. 4 Bánrévy i. m. 24. o. 5 Mádl i. m. 248. o. 18

Next