Bárány Ignácz (szerk.): Ötödik olvasókönyv. A katholikus népiskolák ötödik és hatodik osztálya számára [13. kiadás] (Budapest, 1904)
4 teremtményeitől lényegesen különbözik, s az egyetlen lény, mely azon képességgel van fölruházva, hogy legszentebb Teremtöjét megismerhesse s az ö tetteit Isten akarata szerint öntudatosan intézhesse. A föld nem sajátképi hazája az embernek, csupán előkészületi hely a jövö, örök életre, hol a földi életnek érdemei a legigazságosabb jutalmazásra számíthatnak. Midőn az ember a világra jön, az ö testi és lelki tehetségei még nincsenek annyira kifejlődve, hogy azokat Isten akarata szerint használhatná. Csecsemő korában olyan gyarló és gyámoltalan, mint semmi más teremtmény a világon. Mindent más emberek segélye által kell kapnia, Isten ezt úgy akarta, mert az ember Isten akaratából a társaságra van utalva; csak embertársaival s azok segélyével használhatja javára a földi dolgokat, melyek érette vannak a világon. Tehetségeinek fejlesztésére és gyakorlására is mind testileg, mind lelkileg sokra van szüksége az embernek, úgymint : eledelre, italra, öltözetre, lakásra, mozgásra, nyugvásra, beszédre, oktatásra, példára, buzdításra és szorgalomra. Mindezt az ö létének első korszakában másoktól kapja az ember, kiket a mennyei Atya a szeretet kapcsával csatolt hozzá. S míg az ember a földön él, embertársainak segélyét nem nélkülözheti s az embertársaira gyakorlandó befolyásról le nem mondhat. A mennyei Atyának vezérlete alatt embertársai által neveltetik az ember az örök életre. Midőn az első emberpár az engedetlenség bűne által az isteni szeretetre méltatlanná vált, a végtelen irgalmú Atya különösen intézkedett, hogy a bűnbe