Baranyay Jusztin: A törvényértelmezés alapproblémája a C. I. C.-ben (Budapest, 1941)

Fludolf von Ihering, a XIX. század második felének ez a ragyogó jogászi elméje, talán elsősorban arra volt hivatott, hogy ellentéteket, ellenmondásokat és fonákságot meglásson és ki­­érezzen, azokat fényesen megstilizálja és kiélezze. Nagy művé­nek egyik helyén (Geist des römischen Rechts auf den ver­schiedenen Stufen seiner Entwicklung. Zweiter Theil. 4. verb. Aufl. 1883, 464—468 11.) a törvénynek és jogásznak egymáshoz való viszonyáról ezt az emlékezetes passzust írta: «Azt hiszem, hogy a régi juriszprudenciának (a klasszikus római jog első korszakára gondol) nagy becsületére szolgál, hogy nem tapadt szolgailag a törvényhez, hanem megpróbálta azt az élet és kor igényeihez hozzáidomítani. E tekintetben a praetor előd­jének mondható. Mindketten jelentős jogalkotó tevékenységet fejtettek ki, még pedig nem ritkán a törvényjog rovására. Ezzel szemben a mai felfogás szerint juristának és bírónak feladata csakis a törvény alkalmazása vagy az alkalmazás közvetítése. De épp e feladat teljesítésénél tűnik ki a törvények értéke és értéktelensége, hiányaik, hézagaik, eredeti vagy idővel bekövet­kezett gyakorlati elégtelenségük és amíg csak meg nem tudják valósítani azt, hogy a jogszolgáltatással megbízott személyek­ből ki nem irtanak minden egészséges érzéket és minden érzést, addig a tarthatatlan törvényekkel szemben az ellenzéket első­sorban mindig azok fogják szolgáltatni, kik épp a törvénynek hivatásszerű szervei és szolgái. Az elmélet elítélheti ezt a leg­élesebben ; lehet még oly erősen hangsúlyozni a bíró ama köte­lességét, hogy a törvény elégtelenségéről vallott felfogásának

Next