Baritz Sarolta Laura - Fülep Dániel (szerk.): Tanulmánygyűjtemény a környezettudatos gondolkodásához - „...Hogy művelje és őrizze meg” (Budapest, 2008)
Harsányi Pál Ottó: Tájékozódás az ökofilozófiai irányzatok sokaságában és a keresztény környezetetika kulcspontjai
gáti formáját, legyen az akár katolikus, akár protestáns, tette felelőssé az ökológiai válság kialakulásáért. Szerinte a Szentírás áthidalhatatlan szakadékot állít Isten és a teremtett világ közé, valamint a Teremtés könyve 1,28 szerint Isten parancsot adott az embernek, hogy hajtsa uralma alá a Földet. Mindez egy romboló antropocentrizmust, azaz emberközpontú gondolkodásmódot hozott létre, amely a századok során egyre inkább egy környezetpusztító magatartásban ölt testet. Ennek mélyén a dominium terrae3 (a teremtett világ fölötti uralom) ideológiája húzódik meg. Az említett szerző ezen álláspontját Carl Améry3 4 még egyoldalúbban mutatta be, az ausztrál John Arthur Passmore5 némileg módosította ezt, de a bajok okát ő is a görög kultúra és a kereszténység találkozásának számlájára írta. Katolikus részről az ökológia etikai vonatkozásaival foglalkozó első munkák közé tartozik Bernhard Häring híres morálteológiai kézikönyvének Ökológia és etika című fejezete6, valamint Alfons Auer Kömyezetetika című, 1984-ben megjelent könyve7. Ezek a morálteológiához tartozó bioetika tudományának egy új területét, a környezetetikát jelölték ki. Az egyre élesebben jelentkező ökológiai problémák mindinkább megkérdőjelezik a korlátlan mennyiségi gazdasági fejlődés filozófiáját. így a különböző filozófiai és teológiai irányzatok, a keresztény hit is, választ keresnek a fejlődés és a környezet összefüggései által felvetett kérdésekre. Az ökofilozófiai megközelítések és az úgynevezett ökológiai teológia vagy ökoteológia különböző irányzatai igencsak összetett képet mutatnak, melyek a legkülönbözőbb környezetvédő és „zöld mozgalmak” ideológiai hátterét alkotják. Nagyban segíti a tájékozódást, ha tisztázzuk, hogy az egyes irányzatok milyen létezőket ruháznak fel erkölcsi értékkel, milyen gondolatmenet jellemző rájuk, illetve 3 Vö. U. Krolzik, Die Wirkungsgeschichte von Genesis 1, 28, in G. Altner (Hrsg.), Ökologische Theologie. Perspektiven zur Orientierung, Kreuz, Stuttgart 1989, 149-163; olasz ford., ‘Dominium terrae’. Storia di Genesi 1, 28, Rivista di Teológia Morale 22 (1990) 257-267. 4 C. Améry, Das Ende der Versühung. Die gnadenlosen Folgen des Christentums, Reinbek, Hamburg 1972, 19742. 5 J. A. Passmore, Man’s Responsibility for Nature. Ecological Problems and Western Traditions, Scribner, New York 1974; Ibid., Duckworth, London 19802. 6B. Häring, Frei in Christus. Moraltheologie für die Praxis des christlichen Lebens I—III, Herder, Freiburg im Breisgau-Basel-Wien 1980-1981; olasz ford., Liberi e fedeli in Cristo. Teológia morale per i preti e laid I—III, Paoline, Roma 1981 (Ecologia ed etica, vol. 3, 213— 263); angol ford., Free and Faithful in Christ. Moral Theology for Priests and Laity, St. Paul, Middlegreen-Slough (UK) 1978-1981 (Ecology and Ethics, vol. 3, 167-208). 7 A. Auer, Umweltethik. Ein theologischer Beitrag zur Ökologischen Diskussion, Patmos, Düsseldorf 1984, 19852; olasz ford., Etica dell’ambiente. Un contributo teologico al dibattito ecologico, Queriniana, Brescia 1988. 17