Bártfai Szabó László: A Forgách család története (Budapest, 1910)

kissebb víztartó is. A Kisfalud-felé eső erdő keleti fele Andrásé, a nyugati Ivánkáé, ettől tovább nyugatra tartva a Zudijnefew nevű hely körüli erdő keleti fele (Kisfalud felől) Ivánkáé, a nyugati (Felső-Ghymes felől) Tamásé ; a Kuzpotocfeu-nél levő a (iimus pataknál Tamásé, másik fele Miklósé; a Kiskued nevű helynél levő, mely a Sire (Zsére) faluhoz vezető ut közelében fekszik, Tamásé; a Piliske hegyen levő erdőt is két részre vágják a hegy csúcsán átmenő osztással, a melynek Alsó-Ghvmes felőli része Ivánkáé, Felső-Ghymesnek néző fele Miklósé lett, itt van a birtok határa; Ivánka erdejében vannak a Felső-Ghymesen lakó jobbágyok szántóföldjei. A vár északi kijáratánál is van víztartó, a mellette vezető gyalogút az alsó-ghymesiek szőllői között hegyre visz fel, ez Ivánkának jutott, mig az említett szántóföldek felőli Tamásé lett. A vár déli lejtőjével szemben levő hegyet, mely Never falura néz, szintén két részre osztják, a Koztulan falu felé eső, tehát keleti fele Andrásé, a Ghymes felől eső Ivánkáé; továbbá az Alsó-Ghymesre vezető nagy ut és a Felső-Ghymesre vivő kis (gyalog) ut közti erdő felső fele Miklósé, alsó osztása Ivánkáé. Megjegyzi végül az oklevél, hogy András és Tamás a vártól keletre eső sziklák alatti erdőrészüket, kölcsönösen elcserélik, a mi által Tamás eléri, hogy saját erdejének nagyobb része együtt van és a magának felépítésre kiválasztott várrészt körülveszi. Nem találjuk nyomát a felosztásban a vár északnyugati sarka körül elterülő földeknek, a melyek ekkor még való­színűleg az Elefántiak birtokában vannak. A vár környéke már ebben az időben is népes terület képét nyújtja, a faluk elég közel vannak egymáshoz, a tatár­járás idejében itt élő királyi udvarnokok, hálókészitők lejebb vonulnak Barsvár és Szolgagyőr-felé, helyüket a földesúri várnép és jobbágyok foglalják el. Elég közel élnek egymáshoz a nemzetségi, a nyitrai püspökség, a zoori konvent, az esztergomi érsekség népei, látszik, hogy a tatárpusztitás, vala­mint a későbbi cseh háborúk nem nagyon apasztották meg a vár körül lakó népeket, az ott fejlődő kultúrára pedig távolról se mértek olyan halálos csapást, mint a domb­vidékekre. 3’

Next