Bartha József: A Toldi-monda. Irodalomtörténeti tanulmány - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből (Budapest, 1899)
6 A TOLDI-MONDA. kodása Nagy Lajos korát elhomályosítá, a nép a maga Toldiját ismét Mátyás hősköre kiegészítésére fordította, így vándorolt tehát a mi Toldink századról századra, míg végre az igazságos Mátyás korában megállapodott s ezen alakjában szállott a nép ajkán tovább. Azok, akik e nézet czáfolatába bocsátkoztak, nagyon kiélesítették a benne foglaltakat s nem is az állítás lényegét, hanem csak mellékes részét czáfolgatták, azt vitatván, hogy a Toldi-monda nem vethető össze a görög hősmondával, mert a két hős jellemvonásai lényegesen elütnek egymástól.1) Ezt ugyan nem tagadhatja senki, de viszont azt sem lehet állítanunk, hogy valamely ősi magyar monda hősének szükségképen mindenben azonosnak kell lennie a görög, vagy más idegen ősmondák hőseivel. Ez azonban csak mellékes része Toldy Ferencz véleményének, melyben a görög hős (Herakles) csak magyarázó példa gyanánt van felemlítve. Az ő véleményének velejét, magvát e két pontban foglalhatjuk össze: 1) a Toldi-monda a magyar őskorból fenmaradt töredék, melyben a hős jelképes személy s a testi derékség képviselője, amilyen pl. a helléneknél Herakles; 2) ezen ősmondánk, bár a megváltozott hitélettel maga is többféle változást szenvedett, állandóan megmaradt a nép ajkán s századról századra vándorolt, mig végre a Mátyás király korabeli változatban megállapodott s ezen alakban aztán kevés eltéréssel mindmáig megmaradt. — Toldy Ferencz nézetének ez a két sarkalatos pontja van. Vizsgáljuk meg, vájjon kiállják-e a benne foglaltak a bírálatot. Toldi Miklós tehát a magyar őskorból fenmaradt jelképes személy volna. De hát hol van benne a jelkép? ’) Kemény Zs., Tanulmányok, II. 149—152. 1. Arany »Toldi«-ja.