Beran Ferenc: Isten lábnyomai Angyalföldön (Budapest, 2009)

Befejezéskén

Befejezésként Munkánkra visszatekintve - talán annak összefog­lalójaként is - megkérdezhetjük önmagunktól: An­gyalföld története, az itt élő emberek nyomorú­sága, küzdelme, majd felemelkedése mit üzen számunkra? Isten „lábnyomai", vagyis azok az ér­tékek, amelyek ezen a földön felismerhetők, az Úr sajátos ajándékai egy mások által talán lenézett külvárosi terület számára, vagy olyan emberi tö­rekvéseknek következményei, amelyek a Gondvi­selőbe vetett hitből, önbecsülésből, összefogásból és áldozatos munkából származnak? Nyugodt szívvel megállapíthatjuk: egy város­rész, város vagy nép felemelkedése nem külső csoda hatására jön létre. A csoda az emberek lelké­ben történik, akik hisznek abban, hogy „istenbé­lyeges" öntudattal élve a világot szebbé, gazda­gabbá tehetik. Ez a hitből fakadó csoda történt Angyalföldön a huszadik század fordulóján, és akkor ennek hatása volt nemcsak a főváros, hanem az egész ország életére. Most, egy század elmúltá­val, szeretettel tekinthetünk eleinkre, és indíttatást kérhetünk tőlük, hogy példájukat követve mi is egy jobb jövőt építhessünk. 127

Next