Beran Ferenc: Isten lábnyomai Angyalföldön (Budapest, 2009)
Befejezéskén
Befejezésként Munkánkra visszatekintve - talán annak összefoglalójaként is - megkérdezhetjük önmagunktól: Angyalföld története, az itt élő emberek nyomorúsága, küzdelme, majd felemelkedése mit üzen számunkra? Isten „lábnyomai", vagyis azok az értékek, amelyek ezen a földön felismerhetők, az Úr sajátos ajándékai egy mások által talán lenézett külvárosi terület számára, vagy olyan emberi törekvéseknek következményei, amelyek a Gondviselőbe vetett hitből, önbecsülésből, összefogásból és áldozatos munkából származnak? Nyugodt szívvel megállapíthatjuk: egy városrész, város vagy nép felemelkedése nem külső csoda hatására jön létre. A csoda az emberek lelkében történik, akik hisznek abban, hogy „istenbélyeges" öntudattal élve a világot szebbé, gazdagabbá tehetik. Ez a hitből fakadó csoda történt Angyalföldön a huszadik század fordulóján, és akkor ennek hatása volt nemcsak a főváros, hanem az egész ország életére. Most, egy század elmúltával, szeretettel tekinthetünk eleinkre, és indíttatást kérhetünk tőlük, hogy példájukat követve mi is egy jobb jövőt építhessünk. 127