Borovi József: A belgiumi magyar katolikusok lelki gondozásának története (Budapest, 2002)
Mottó „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, és azáltal: üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, és kétesebb a jövő.” Ipolyi Arnold Tímlékül azoknak a belgiumi családoknak, amelyek magyar gyermekek ezreit fogadták családtagként az I. és И. világháború után; azoknak a belgiumi bánya- és gyártulajdonosoknak, akik magyar munkanélküli munkásokat alkalmaztak üzemeikben; azoknak a belgiumi állami és egyházi intézményeknek, amelyeket azért létesítettek, hogy segítsék a trianoni békeszerződéstől sújtott magyar családokat; azoknak a belga világi és egyházi személyeknek, akik fáradtságot nem ismerve - sokszor magyarul is tanulva - évtizedekig szolgálták a belgiumi magyarokat; azoknak a magyar bányászoknak, munkásoknak, értelmiségieknek, akik lelki, szellemi, anyagi támogatásukkal elősegítették Belgiumban a magyar nővérek, szerzetesek, világi papok tanulmányait és magyarságuk megőrzését; azoknak végül, akik a 65 éves dinamikus magyar katolikus életet ma is fenntartják, tovább építik Belgiumban.