Bourget Pál: A válás. Regény (Budapest, 1908)

I. Zsákutcában

I. Zsákutcában. IKOR Darras Albertné megkerülte a Vaugi­rard-utcát, hogy beforduljon a Servandoni­­utcába, ez ócska házak alkotta szűk sikátornak rideg külseje csak növelte elfogultságát. Pedig ez az utca oly közel volt a Luxembourg-utcához, ahol lakott; százszor meg százszor elhaladt itt, anélkül, hogy csak egyszer is ügyet vetett volna ennek a párisi zugnak gyászos külsejére, mely egyszerre úgy meglepte mostani lelkiállapotában. Megállt egy percre, hogy megnézze az össze­zsúfolt, megrokkant házak kietlenségét; a keskeny járda elhagyatottságát, ahol nem jártak emberek, nem igen voltak boltok sem ; a Saint-Sulpice ma­gas, szürke falát a háttérben; s e csöndes díszlet fölött a hideg és fekete márciusi égbolt nyomasz­­tóságát. E pillanatban, midőn egy olyan komoly lépésre készült, mely földulással fenyegette lelki életét, a meggyötört asszony újra gyöngülni érezte elhatározását, melyet pedig jól megfontolt és napo­kon keresztül, annyi titkos küzdés közt érlelt. Egy utolsó lelki harc torzította el arcát, mely betöltött negyven éve mellett is megmaradt csi­nosnak, a vonások megőrzött finomsága, az arc­bőr érintetlen üdesége miatt — valami megren-

Next