Bourget Pál: A válás. Regény (Budapest, 1908)
I. Zsákutcában
I. Zsákutcában. IKOR Darras Albertné megkerülte a Vaugirard-utcát, hogy beforduljon a Servandoniutcába, ez ócska házak alkotta szűk sikátornak rideg külseje csak növelte elfogultságát. Pedig ez az utca oly közel volt a Luxembourg-utcához, ahol lakott; százszor meg százszor elhaladt itt, anélkül, hogy csak egyszer is ügyet vetett volna ennek a párisi zugnak gyászos külsejére, mely egyszerre úgy meglepte mostani lelkiállapotában. Megállt egy percre, hogy megnézze az összezsúfolt, megrokkant házak kietlenségét; a keskeny járda elhagyatottságát, ahol nem jártak emberek, nem igen voltak boltok sem ; a Saint-Sulpice magas, szürke falát a háttérben; s e csöndes díszlet fölött a hideg és fekete márciusi égbolt nyomasztóságát. E pillanatban, midőn egy olyan komoly lépésre készült, mely földulással fenyegette lelki életét, a meggyötört asszony újra gyöngülni érezte elhatározását, melyet pedig jól megfontolt és napokon keresztül, annyi titkos küzdés közt érlelt. Egy utolsó lelki harc torzította el arcát, mely betöltött negyven éve mellett is megmaradt csinosnak, a vonások megőrzött finomsága, az arcbőr érintetlen üdesége miatt — valami megren-