Bumüller János: Világtörténet 1. (Budapest, 1884)

Bevezetés

2 előtt e földön éltek, s kiket évezredek óta a föld takar, mind atyáink és testvéreink: mennyiben mind egy Atyának gyerme­kei vagyunk. Érettünk dolgoztak ők, és nekünk nagy örök­séget hagytak; érettünk hajták igába a barmot, és zabolázák a lovat; érettünk tanulták mivelni a földet, s a gyapotból, és a kender szálaiból öltönyöket szőni; ők találták föl a hajót, melly a hullámokon átvigyen; ők illesztettek össze fát, és kö­vet épületté stb. Ez azon örökség, melly tölök ránk szállott; s ha nem tudjuk azon egyesek neveit, kik ezt, vagy amazt föltalálták, úgy annál inkább illő, az érdemesült népek nevét hálásan föntartani. Sokan a tudomány terén bámulatos szor­galom- és áldozatkész lemondással munkálkodtak; ismét má­sok életűket áldozák az igazságnak ; mások hívek maradtak hazájokhoz mind halálig; voltak királyok, népök atyjai... így a jó- és nemesnek elég példáit találjuk , mellyek lelkesítsenek, és utánzásra gerjeszszenek; elfajult pedig az, ki a jó fölött nem örvend, s kiben ez örvendés a jónak ösztöneit nem ébreszti. Azonban nem maga az ember az, ki a történetben szere­pel; van egy magasabb kéz, melly az emberi ügyek kifejlését igazgatja. Kinek szemei vannak a látásra, és fülei a hallásra, fölismeri Isten erejét és nagyságát a természetben, s ebben Őt félni és szeretni tanulja. Isten pedig nem csak a vész, és vihar fölött parancsol: hanem a harczok dörgéseit, és népek zajongásait is intézi, s ezekben Ítél. Az isteni igazság nyomai az egész világtörténetben láthatók; soha sem marad a népek bűne fenyitetlen : a büntetés bizonyosan bekövetkezik, ha ké­sőn is ; és előszóul irhatnók a történelemhez: ,Tanuljatok igaz­ságot, halandók! im ovattok; és meg ne feledkezzetek Isten­ről!4 О Illy érzelemmel, — ez a történelem kenete, mellyet ma­gunkkal kell hoznunk, hogy azt még dúsabban nyerjük el, — illy érzelemmel lépünk be a dicső csarnokba; uj erőt menten­dők kitartó buzgalomra, hogy kijelölt körünkben teljesítsük, mi a magunk, és igy a hon, és emberiség javát is előmozdítsa. ') „Discite iustitiam moniti, et non temnere Divos.“ (Intve, tanuljá­tok : mi igazság; s félni az Istent.)

Next