Coloma, Don Luis: Juan Miseria. Regény (Budapest, 1928)

Első rész

ELSŐ RÉSZ. I. Valamint azelőtt Madridban a «Tócama Roque», oly híres volt és még ma is az a mi népes városunk­ban a «Corrai de los Chícharos». Valamint amaz, ez is a Noé bárkájának egy példánya, melyben a kölcsönös szomszédságot és az általános szegény­séget nem tekintve, minden összekötőkapocs nélkül laktak együtt nem mindig békességben, sem Isten kegyelmében a különféle állású, állapotú és tisztű egyének, párok, családok, sőt szövetkezetek. Csak egy dologban ütöttek el egymástól : a né­pesség sokasága, a telek szűk volta miatt a tulaj­donosok kapzsisága nyomorult viskókat rakott a szomszéd házak közé, melyeknek neve Madridban ma is «Domingueras» s züllött lakóik ma is égbolt, napfény, levegő nélkül szűkölködnek ... A mieinknek ellenben odaát Andalúziában «Cor­­rales» a nevük. Tágas terük van a középen, víz csobog bennök bőven, buján tenyészik a virág, derült ég felé dobog a szív s szabadon jár ki-be rajta mind a mező levegőáramlata, mind pedig a jó Isten áldott napvilága. A jó Isten áldott napvilága nem akad meg a sze­gény ember házában függönyökben, melyek útját állnák, hanem kacagva, bizalmasan szökik be a lakásba, mint valamely szerető jóbarát, aki ölel­geti, csókolgatja, dédelgeti, melegíti és egészséget osztogató ragyogó sugaraiba takargatja. l*

Next