Concha Győző: Eötvös és Montalembert barátsága (Budapest, 1918)
Előszó
2 bert-hez német nyelven intézett s a családi levéltárban fennmaradt 12 levelét. B. Eötvös Lóránttól kaptam meg Montalembert leveleit, Eötvöséit pedig Montalembert leányának, Katalinnak, aSacré Coeur-szerzet az idei osztrák-magyar tartományi főnöknőjének közbenjárásával Vicomte de Meauxtól1 oly föltétel alatt, hogy azokat az Eötvös-családnak visszaadjam, a Montalembert örökösök pedig megkapják atyjuk leveleit, ami megtörtént, miután b. Eötvös József leveleit gondosan lemásoltam. Már Vicomte de Meaux kifejezte 1907 május 3-iki hozzám intézett levelében csodálkozását a talált levelek csekély száma fölött s abbeli föltevését, hogy a becses levelezés egy része hiányzik.2 1 Vicomte de Meaux, földmívelésügyi miniszter Buffet cabinetjében 1875-ben, majd 1877-ben Brogliében. Alkotmányos királypárti politikus volt, egyházi ügyekben Montalembert hű követője. Nevezetesb irodalmi munkái: L’église catholique et la liberlé aux États- Unis. 1893. — Montalembert. 1897. — Souvenirs poliliques 1871— 1877. 420 1. 1905. a Montalembert és Eötvös levelezésének egybevetéséből egészen kétségtelen, hogy Eötvös leveleiből legalább is hat hiányzik. Névszerint: 1. 1853 január 15-iki levele, melyről Montalembert 1853. március 24-iki levele emlékezik; ennek a levélnek hiánya különösen sajnálatos, mert ezzel ajálta művét, «A XIX. század uralkodó uszméit» Montalembert-nek ; 2. 1859-iki levele, melyről Montalembert 1859. április 23-iki levelében ad hírt; 3., 4. 1861. október 14-iki és 1862. február 20-iki, Montalembert-tel való személyes találkozásuk után írt levelei, melyeknek létezéséről Montalembert-nek 1862. május 13-iki leveléből nyerünk tudomást; 5. egy gróf Zichy útján küldött levél, melyet Montalembert, utóbb említett leveléből ki tetszői eg, nem kapott meg; 6. Eötvösnek 1865. szeptember 19-iki levele, melyre Montalembert szeptember 29-iki levelében hivatkozik; 7. végül, úgylátszik, még egy levél, mely Eötvösnek 1865. augusztus 24-iki levele szerint pár héttel előbb íródott. Az egész levelezés, amelynek emlékei fennmaradtak, tanulságos képet nyújt egyben a nemzetközi póstaszolgálat gyarló állapotáról az akkori időben.