Csanád Béla: Kenyér és bor. Összegyűjtött versek
Virággá lettünk (1981)
Sose tudtam, milyen illata van a vérnek. Sose tudtam, milyen illata van a nyárnak, mikor a kert fái mögött tovaúszik a hajókürtök hangja. AKASZTÓ Kiss Benedeknek, József Attila-díjas költőnek és földimnek Itt még senkit sem akasztottak, csak tizenkilencben egy heves parasztot, azelőtt is, azután is csak önmagukat a szegények, ha elméjük elborult. A sár se volt akkora, hogy szekeret akasszon, szikes a föld, az ekét se veszi be. Gyalog amúgy is messzebbre juthatott, aki menni akart. (Itáliába katonának, Berlinbe kurtizánnak.) Nem tudom megfejteni nevedet, falum, te szívet szakasztó árva világ, mezítlábasok, betyárok hazája, sorsomat örökké sorsodba akasztó, ég alatt marasztó, kenyérszagú táj! S aki elvándorolt, messzebbre jutott-e? Én is hogy eljöttem, otthont nem találtam, csak tied vagyok én, hűséged foglyaként örök visszatérő.