Cserháti József - Fábián Árpád (szerk.): A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések megyarázata és okmányai (Budapest, 1975)

„XXIII. János nagy érdeme, hogy sikerült a kisemberekhez közelebb vinnie az egyház misztériumát, az evangélium szellemét, s ily módon az Egyház mindenki Egyháza lett, még a hitetleneké is. János pápa a kiát­kozást az irgalommal cserélte fel, ajtót, ablakot nyitott, hogy az ápo­rodott levegőt kiszellőztesse, és friss levegőt engedjen be, és karját kitárta mindenki felé, a válaszfalakat ledön­tötte, és az akadályokat elhárította. Ily módon tört utat VI. Pálnak, a né­pek apostolának, a világegyháznak, az egyház egyetemességének világmére­tű kibontakozásának. Az egyház le­vetette a középkor alkonya, a rene­szánsz, a humanizmus, a reformá­ció óta felvett védekező magatartá­sát, kilépett elzárkózottságából, s ki­tárta szívét és kapuit az egész világ felé. János pápa tiszta szívből, tel­jes odaadással válaszolt Krisztus e sürgető kérdésére: »Péter, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« És e végtelen szeretet ragyogásában min­den egyéb eltörpül és elhalványul.. (Ijjas Antal: Isten igaz embere) „A zsinat gondolata, nem úgy érett ki bennem, mint hosszú elmélkedés és megfontolások sorozatának gyümöl­cse, hanem úgy, mint amikor a vi­rág tavasszal hirtelen kinyílik." (XXIII. János pápa naplójából) SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

Next