Cserháti József - Fábián Árpád (szerk.): A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések megyarázata és okmányai (Budapest, 1975)
„XXIII. János nagy érdeme, hogy sikerült a kisemberekhez közelebb vinnie az egyház misztériumát, az evangélium szellemét, s ily módon az Egyház mindenki Egyháza lett, még a hitetleneké is. János pápa a kiátkozást az irgalommal cserélte fel, ajtót, ablakot nyitott, hogy az áporodott levegőt kiszellőztesse, és friss levegőt engedjen be, és karját kitárta mindenki felé, a válaszfalakat ledöntötte, és az akadályokat elhárította. Ily módon tört utat VI. Pálnak, a népek apostolának, a világegyháznak, az egyház egyetemességének világméretű kibontakozásának. Az egyház levetette a középkor alkonya, a reneszánsz, a humanizmus, a reformáció óta felvett védekező magatartását, kilépett elzárkózottságából, s kitárta szívét és kapuit az egész világ felé. János pápa tiszta szívből, teljes odaadással válaszolt Krisztus e sürgető kérdésére: »Péter, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« És e végtelen szeretet ragyogásában minden egyéb eltörpül és elhalványul.. (Ijjas Antal: Isten igaz embere) „A zsinat gondolata, nem úgy érett ki bennem, mint hosszú elmélkedés és megfontolások sorozatának gyümölcse, hanem úgy, mint amikor a virág tavasszal hirtelen kinyílik." (XXIII. János pápa naplójából) SZENT ISTVÁN TÁRSULAT