Cserháti József: Mindennap együtt az Úrral. Liturgikus szövegek és elmélkedések

Liturgikus szövegek és elmélkedések

Az a nagy eszköz, amelynek révén Isten közli magát, az imádság. Az az idő, mialatt imádkoztok, Isten emberré válásának ideje bennetek. L. Evely * A bűn nem akkor legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. Hiába óvakodsz a bűntől, ha az álerényt magadra bocsátod. Az álerények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudo­mányé az áltudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés műpártolás, a mindennapi szor­galomé a sárba ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős­ szívű jótékonykodás és tolakodó vigasztalás, a szerelmi tisztes­ségé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesé­ben turkálás stb. Az erény sohasem erőszakos, ezzel szem­ben bármelyik álerény jelszava lehetne: „Amit én nem teszek, másnak sem szabad.” Az álerények fojtogatják a hitet, az igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget: mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödött­­ségü­ket. Weöres S. : Nem emel fel már senki sem: belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek ily kegyetlen árva. József Attila

Next