Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)

Életünk problémái a mai irodalom tükrében

inkább árt az átfogó közösség kialakulásának, semmint használ. Az egyesületben való tagság lezártságot, a többiek számára pedig - akiknek kedvük vagy idejük nincs erre ­­bizonyos kizártságot jelent. Nem is a szabadkőművesség összetartásának, közösségi szellemének kell ideálként előttünk lebegnie. Az sem lenne krisztusi, ha a külvilágtól izolált kisközösségekkel próbálkoznánk, valami bunker-kereszténységgel. Viszont kevés önmagában az a közösség, amit a hit, az erkölcs és a liturgia hoz létre. A hivő ember nem lehet magánkeresztény, ez fából vas­karika, hiszen egy Testnek, Krisztusra épült Templomnak akart bennünket a mi Urunk. Az pedig nem elég, ha csak sóhajtozunk, hogy nem adott egy olyan keresztény közös­ség, amelybe belesimulhatnánk. Nem közösségteremtéssel kell kezdenünk a lelki meg­­igazulást, hanem önmagunk megújításával. Nem az egy­házi közösség megszervezése az elsődleges feladat, hanem az, hogy a hívők a maguk szívét megneveljék, közösséget szeretővé alakítsák. Abból kell kiindulnunk, hogy nem lehet igazán jó házas­társ vagy szülő az, aki nem jó ember. Ugyanis nem alkot­hatnak azok az emberek eleven egyházi közösséget, akik általában is idegenkednek a közösségtől. Épp ezért ipar­kodnunk kell jó szívvel, önző szempontjainkat félretéve beleilleszkedni minden számunkra adott közösségbe. Talán még a munkahelyi közösségi szellem a legeleve­nebb. A munkatársak kénytelenek bizonyos időt együtt tölteni, közösek a problémáik, élményeik, van brigád­mozgalom. A lakóhelyi közösségek jóval lazábbak. A házban alig ismerek egy-egy asszonyt s férfit, pedig szomszédaim, sorsunk egy tájra nyílik... Idegen szívek öble... Csupa ismeretlen kín, derű. Lehet, hogy örökre. 222

Next