Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)
Életünk problémái a mai irodalom tükrében
még önmagát sem akarja igazolni, egyáltalán nem elméletet gyárt. Egyszerűen csak hiteles őszinteséggel leírja, mi él benne: a testet is magában foglaló szerelem, és hogy ez tisztaság-érzéssel, sőt intenzív istenszeretettel tölti el. Ebben a kérdésben teóriák és ellenteóriák gyártása visz félre mindenkit, a túlzottan hagyományos keresztényt éppúgy, mint a moderneket. Különösen akkor, ha a nemiséget elvontan, az emberi személyiségtől absztraháltan szemléljük, és így vitatkozunk róla. Ereznünk kell, így sosem jutunk dűlőre, még az önmagunkkal folytatott vitában sem. Biztosan bűn a paráznaság, az önző kéjvágy, a „mindent szabad” gyakorlata. Mégis lehetetlen kijelenteni, hogy a házasság előtt abszolút módon tilos minden erotika, amint azt is, hogy szabad a házasság előtti nemi élet. Ugyanígy azt sem lehet pontosan eldönteni, hogy az ártatlanabb gesztusok közül mi szabad, mi tilos. Ha megpróbáljuk, gyakorlatilag zsákutcába jutunk: vagy túlzottan felszabadítjuk a fiatalokat, vagy olyat követelünk, ami már nem emberi. Egyébként is, ha vonalat húzunk, hogy eddig szabad, ki biztosíthat bárkit is, hogy ha addig elmentek, ott már képesek megállni ? Be kell látnunk, hogy ezen az ösvényen csak a „minden vagy semmi” dilemmájáig jutunk, és ennél a válaszúinál érezzük, lehetetlen dönteni, mert lehetetlen maga a kérdés. A régi keresztény elvet kell felújítanunk: a tisztáknak minden tiszta; a tisztátalan pedig tisztátalan lesz akkor is, ha megmarad bizonyos vonalakon innen. József Attila számára az erotikus szerelem is azért tisztító, felemelő, Istennel találkoztató érzés, mert ő eleve tiszta, emelkedett érzésű, istenkereső ember volt. Nem centizni és dekázni kell tehát, nem az ez szabad - ez tilos kategóriákban gondolkozni. Tisztává, Isten után vágyakozóvá, az emberből a valakit, nem az ösztöntárgyat 18 273