Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)
Életünk problémái a mai irodalom tükrében
paszkodik a sötét éjszakában, nagy lépést tesz előre a szeretet beteljesülése felé. A szenvedésben óhatatlanul másokra gondolunk, rendszerint konkrét valakikre. De ez a gondolat kétféle lehet: vagy irigykedő vagy felemelő. Az irigykedő gondolat: bezzeg ennek nincs semmi baja, pedig... Óvakodnunk kell attól, hogy ez a mentalitás uralkodjék el rajtunk. Akadályozza a tisztulást, és csak nehezebbé teszi a keresztet. Minden - természetes és természetfeletti - szempontból hitelesebb a Költő gondolata: Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok előttetek egy ember ment el s utánatok is jön egy ember. A legokosabb a szenvedést annak felfogni, ami: közös emberi sorsnak. Keresztény szokás a szenvedő Krisztusra utalni. A Költő más emberekre gondol, úgy vigasztal és vigasztalódik. A kettő közt a hivő számára különbség nincs, hiszen mindenegyes szenvedőben az Űr jár előttünk, és ő jön velünk. Hogy üdvösség vagy kárhozat felé megy-e életünk, többek között kiderül abból, gyötrődéseinkben hogyan gondolunk a többi emberre. Félnie kell annak, akiben irigység támad a szerencsések iránt, vagy éppen káröröm és megelégedettség más szenvedőkkel kapcsolatban: hadd kínlódjék más is, ne csak én! Boldog, akit a szenvedés arra indít, hogy mélyebben értse mások baját, és annál inkább sajnálja, és ha módjában áll, testileg és lelkileg segítse a szenvedőket. Boldog, akiben a szenvedés gyarapítja az emberszeretetet. 349