Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)

Életünk problémái a mai irodalom tükrében

Bár nincs oly bűnöm, mely jobban gyötörne a megbocsáthatatlan elmúlásnál. (Bóka László: Bocsáss meg) Én úgy hallgattam mindig, mint mesét, a bűnről szóló tanítást. Utána nevettem is - mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kínálja. Most már tudom. E rebbenő igazság nagy fényében az eredendő gazság szívemben, mint ravatal, feketül. (József Attila: Én nem tudtam) Óh boldog az, kinek van Istene, ki rettenetes és maga a jóság, kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát, Óh boldog az, kinek van Istene, bűne csupán a látható valóság, mert rajta van a Mindenség szeme, elnézi őt, az Öröklét lakosát. 142

Next